Szélsőjobboldali mozgalmak az 1930-as és 1940-es években

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti ma­gyar szél­ső­jobb­ol­da­li moz­gal­mak tör­té­ne­té­ben a gaz­da­sá­gi vi­lág­vál­ság ha­tá­ro­zott sza­kasz­ha­tárt ké­pez. A hú­szas évek­ben a szél­ső­jobb­ol­dal lé­nye­gé­ben a faj­vé­dő­ket je­len­tet­te – akár párt­ként, akár tár­sa­dal­mi moz­ga­lom­ként lép­tek fel, s akár a kor­mány­párt­ban, akár el­len­zék­ben po­li­ti­zál­tak. A har­min­cas évek­ben azon­ban új szél­ső­jobb­ol­da­li irány­za­tok je­len­tek meg, ame­lye­ket össze­fog­la­lóan nem­ze­ti­szo­cia­lis­tá­nak ne­vez­he­tünk. Ez­zel a ko­ráb­bi faj­vé­dők nem tűn­tek el: vagy beol­vad­tak az új moz­gal­mak­ba, vagy azok el­len­fe­lé­vé vál­tak. Sok eset­ben a ré­gi és az új szél­ső­jobb­ol­dal egy­más ver­seny­tár­sa lett. A nem­ze­ti­szo­cia­liz­mus ma­gyaror­szá­gi meg­je­le­né­se te­hát nem volt előz­mény nél­kü­li. Az ilyen tí­pu­sú moz­gal­mak sze­mé­lyi ál­lo­má­nyá­nak és prog­ram­jaik vagy rend­sze­re­zett ideo­ló­giáik vizs­gá­la­ta egyaránt azt bi­zo­nyít­ja, hogy egy­szer­re vol­tak ha­zai gyö­ke­reik, és kö­vet­tek kül­föl­di pél­dá­kat.