Ronald Reagen

Ronald Wilson Reagannek, az Egyesült Államok 40. elnökének személyisége talány a politikával és történelemmel foglalkozók előtt annak ellenére, hogy egész élete a nyilvánosság előtt játszódott le. A beszámolók szerint képtelen volt felfogni – s talán nem is akarta érteni – a bonyolult gazdasági, politikai és stratégiai kérdéseket. Nyilvános szereplései alatt munkatársai marékszámra szedték a nyugtatókat az elnöki „bakik” miatt, és utána napokig-hetekig magyarázkodtak a sajtónak, hogyan értette (félre) a kérdést az elnök. Felrótták neki, hogy keveset dolgozik, s elnökségének nyolc évéből több mint egy teljes évet kaliforniai ranchén és legalább ennyi időt a Camp David-i elnöki rezidencián töltött, távol a világ zajától. A kormányüléseken időnként el is bóbiskolt. És mindezek ellenére 1984-ben az amerikai választások történetének legmegsemmisítőbb vereségét mérte Walter Mondale demokrata párti elnökjelöltre, aki az 50 amerikai államból mindössze egyben szerezte meg a győzelmet. Mi volt Ronald Reagan titka? Miért választották meg az amerikaiak kétszer is elnöknek – s harmadszor csak azért nem, mert a választási szabályok szerint már nem indulhatott? A válasz – részben – abban keresendő, hogy az amerikai átlagpolgárok nagy része magára ismert Ronald Reaganben. Élete bármely másik amerikai élete lehetett volna, és sokan benne látták „az amerikai álom” mítoszának megtestesülését: azt, hogy az egyszerű emberekből is bármi lehet az Egyesült Államokban, a „korlátlan