Remete Szent Antal

A jó­mó­dú ne­me­si csa­lád­ból szár­ma­zó An­tal (An­tó­ni­osz) 250 tá­ján szü­le­tett Fayúm­ban, Herakleupolisz Mag­na mel­lett. Athanásziosz ale­xand­riai püs­pök élet­raj­za, a Vi­ta An­to­nii (Szent An­tal éle­te) tet­te hal­ha­tat­lan­ná. Ez a mű az el­ső szent­élet­rajz, mely Jero­mos­tól Hieronymus Boschig, Matthias Grüne­waldtól Gustave Flau­bert-ig óriá­si ha­tást gya­ko­rolt a ke­resz­tény Eu­ró­pa kul­tú­rá­já­ra. Athanásziosz, az aria­niz­mus el­le­ni harc hő­se az eret­nek csá­szá­rral, az An­ti­krisz­tus­nak tar­tott I. Constantiusszal (327–361) Krisz­tus kö­ve­tő­jé­nek port­ré­ját sze­gez­te szem­be. Az ale­xand­riai püs­pök jól is­mer­te An­talt, szo­ros kap­cso­lat­ban állt az egyip­to­mi anakhórétákkal és a la­tin szer­ze­te­sek­kel is. Ez utób­biak­nak cí­mez­te a Vi­ta Antoniit, ezért a nyu­ga­ti asz­ké­ták moz­gal­muk ih­le­tő­je­ként tisz­tel­ték Athaná­szioszt. 

An­tal sze­rint Il­lés volt az el­ső re­me­te: „Az asz­ké­ta min­dig a nagy Il­lés élet­mód­já­ban mint tü­kör­ben is­mer­jen a sa­ját élet­for­má­já­ra.” Az asz­ké­ta prófétai mun­kát vé­gez, mert lé­nyé­vel az el­jö­ven­dő Ki­rály­ság rend­jét jel­zi. A re­me­te pél­da­ké­pe Ke­resz­te­lő Szent Já­nos is, aki az Is­ten­szü­lő Má­ria hang­já­ra any­ja mé­hé­ben „feluj­jon­gott és ör­ven­de­zett”; a si­va­tag­ban élt sás­kán és vad­mé­zen; és azt ta­ní­tot­ta: „Te­gyé­tek egye­nes­sé ös­vé­nyei­te­ket.” Mel­let­tük Pál apos­tol gya­ko­rol­ta a leg­na­gyobb ha­tást An­tal­ra: tő­le ta­nul­ta, hogy az asz­ké­zis ál­lan­dó erő­fe­szí­tést igény­lő „edzés”. Az asz­ké­ta nem la­zít­hat: min­den nap olyan, mint­ha asz­ké­zi­sé­nek el­ső nap­ja len­ne: „El­fe­lej­tem, ami mö­göt­tem van, és ne­ki­fe­szü­lök an­nak, ami előt­tem van.” 

 Az önis­me­ret­től az em­ber el­jut Is­ten is­me­re­téig. Is­ten a sze­re­tet: ez a felis­me­rés ve­ze­ti An­talt fe­le­ba­rá­tai sze­re­te­téig. Az el­ső rész An­tal út­ját mu­tat­ja be az önis­me­re­tig, mely el­ve­ze­ti jó és rossz meg­kü­lönböz­te­té­séig (discretio spirituum): ez te­szi le­he­tő­vé fe­le­ba­rá­tai­nak gya­kor­la­ti meg­se­gí­té­sét. 

An­tal 270 tá­ján dönt úgy, hogy „meg­tér Is­ten­hez”,