Politika, gazdaság és nemzeti kérdés a titói Jugoszláviában

A jugoszláv állam rövid története – alig 91 év – során kétszer született meg (1918, 1945) és kétszer bomlott fel (1941, 1991-től napjainkig), ezért úgy véljük, érdemes a felbomlások törvényszerűségeit megvizsgálnunk. Véleményünk szerint minkét felbomlásban rendkívül fontos szerepet játszott a gazdaság terén megszülető és tartósan fennmaradó észak-dél lejtő, amely gyakorlatilag egy nagyon komoly regionális fejlettségbeli különbséget eredményezett mind a királyi (1918–1941), mind a szocialista jugoszláv állam (1945–1991) régiói között. Jelen tanulmányban azt vizsgáljuk meg, hogy a titói Jugoszlávia hogyan próbálta meg kezelni a regionális különbségeket, és ez milyen eredményhez vezetett.

Az első jugoszláv állam 1941 áprilisában a német támadás következtében alkotóelemeire hullott szét. A megszálló német, olasz és magyar katonasággal szemben szinte azonnal megindult a fegyveres ellenállás. Ezen ellenállás két pont körül kristályosodott ki, egyrészt megszületett a Draza Mihajlovic által vezetett csetnikmozgalom, másrészt elindult a Tito által vezetett kommunista partizánmozgalom. A megszállókkal (németek, olaszok, magyarok), továbbá az usztasákkal (ők a horvát függetlenségért harcoltak), illetve az egymással is vívott harcokból 1945-re a Tito-féle partizánmozgalom emelkedett ki győztesen.

Tito már a harcok során felismerte a nemzeti kérdés jelentőségét, ezért tudatosan törekedett a kommunista párt (JKP) és a partizánmozgalom (AVNOJ: Jugoszlávia Népfelszabadító Antifasiszta Tanácsa) többnemzetiségű jellegének fenntartására. Ha csak a vezérkart nézzük, azt rögzíthetjük, hogy Tito horvát, Rankovic szerb, Gyilasz montenegrói, Kardelj pedig szlovén volt. Tito úgy vélte, csak a többnemzetiségű jelleg fenntartásával válhat a JKP és az AVNOJ az újjászülető Jugoszlávia politikai centrumává. E törekvés jegyében születtek meg az AVNOJ 1943. november 29–30-ai jajcei ülésének ún. „államalapító” határozatai:

„Minden nemzet önrendelkezési joga alapján, beleértve az elszakadáshoz és a más nemzetekkel való egyesüléshez való jogot is […] az AVNOJ meghozza a következő határozatot: 1. Jugoszlávia népei soha nem ismerték el és nem ismerik el Jugoszlávia szétdarabolását a fasiszta hatalmak részéről […] 2. […] Jugoszlávia föderatív elven fog kiépülni, amely föderatív elv biztosítani fogja a szerbek, horvátok, szlovének, macedónok és crna-gora-iak, vagyis Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Macedónia, Crna-Gora és Bosznia-Hercegovina nemzeteinek