Péccsel és Baranyával

Az el­ső vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő bé­ke­ren­de­zés­ben több mint fél­mil­lió ma­gyar ke­rült az újon­nan megala­kult Szerb–Hor­vát–Szlo­vén Ki­rály­ság­hoz, akik­nek sor­sa a min­den­ko­ri ju­go­szláv bel­po­li­ti­kai vi­szo­nyok, a ma­gyar–ju­go­szláv kap­cso­la­tok és a nem­zet­kö­zi hely­zet vál­to­zá­sai­nak függ­vé­nyé­ben ala­kult. A re­ví­ziós po­li­ti­ka utol­só si­ke­re­ként 1941-ben dön­tő több­sé­gük vissza­ke­rült az anya­or­szág­hoz. A ma­gyar kor­mány a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti idő­szak­ban a dél­szláv la­kos­ság ja­vá­ra el­bil­lent egyen­súlyt igye­ke­zett a ma­gyar la­kos­ság szám­ará­nyá­nak nö­ve­lé­sé­vel visszaál­lí­ta­ni. Egy­részt a be­te­le­pí­tett, dön­tően szerb la­kos­ság ki­te­le­pí­té­sé­vel, il­let­ve újabb ma­gyar nép­cso­por­tok (a bu­ko­vi­nai szé­ke­lyek) Dél­vi­dék­re te­le­pí­té­sé­vel. A te­rü­le­tek, ame­lyek­ről a dél­szláv ál­lam so­ha nem mon­dott le, 1944 őszén is­mét a ju­go­szlá­vok bir­to­ká­ba ke­rül­tek. A ma­gyar­ság csep­pet sem könnyű sor­sát új­fent dön­tően a he­lyi vi­szo­nyok és a nagy­po­li­ti­ka ha­tá­roz­ták meg. Vér­bosszú, me­ne­kü­lés, ki­te­le­pí­tés, és la­kos­ság­cse­re-ter­ve­ze­tek, il­let­ve pél­da­mu­ta­tó ki­sebb­ség­po­li­ti­ka, tel­jes nem­ze­ti egyen­jo­gú­ság dek­la­rá­lá­sa a kulcs­sza­vak a dél­vi­dé­ki ma­gyar­ság tör­té­ne­té­ben az 1944–1947 kö­zöt­ti idő­szak­ban.