Az első világháborút követő békerendezésben több mint félmillió magyar került az újonnan megalakult Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, akiknek sorsa a mindenkori jugoszláv belpolitikai viszonyok, a magyar–jugoszláv kapcsolatok és a nemzetközi helyzet változásainak függvényében alakult. A revíziós politika utolsó sikereként 1941-ben döntő többségük visszakerült az anyaországhoz. A magyar kormány a két világháború közötti időszakban a délszláv lakosság javára elbillent egyensúlyt igyekezett a magyar lakosság számarányának növelésével visszaállítani. Egyrészt a betelepített, döntően szerb lakosság kitelepítésével, illetve újabb magyar népcsoportok (a bukovinai székelyek) Délvidékre telepítésével. A területek, amelyekről a délszláv állam soha nem mondott le, 1944 őszén ismét a jugoszlávok birtokába kerültek. A magyarság cseppet sem könnyű sorsát újfent döntően a helyi viszonyok és a nagypolitika határozták meg. Vérbosszú, menekülés, kitelepítés, és lakosságcsere-tervezetek, illetve példamutató kisebbségpolitika, teljes nemzeti egyenjogúság deklarálása a kulcsszavak a délvidéki magyarság történetében az 1944–1947 közötti időszakban.
A
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.