Patyomkin-ország

„Hatvanmillió embert keleti módon kormányozni, de profitálni az európai közigazgatás fejlődéséből – I. Péter óta megoldatlan probléma ez Oroszország kormányzói számára. Nagy Katalin és Sándor uralma meghosszabbította az akkor még csak nevében létező nemzet gyermekkorát.

Katalin iskolákat alapított, hogy elégedetté tegye a francia filozófusokat, akiknek a dicséretére annyira áhítozott. Moszkva kormányzója, egyik régi kegyeltje, akit pompázatos száműzetéssel kárpótolt a birodalom egykori fővárosába, arról írt neki, hogy senki sem küldi gyermekeit az iskolába. A cárnő körülbelül ezekkel a szavakkal válaszolt: Drága hercegem, ne panaszkodjék, hogy az oroszoknak nincs kedvük művelődni. Amikor iskolákat alapítok, nem magunkért, hanem Európa kedvéért teszem, melynek közvéleménye szemében meg kell őriznünk a pozíciónkat. Ám attól a naptól fogva, hogy parasztjaink felvilágosodni óhajtanának, sem Ön, sem pedig én nem maradnánk a helyünkön. (...)

Az európai közvélemény olyan fantom, mely legtitkosabb gondolataik mélyén üldözi őket, és a civilizációt