Partnerek és ellenfelek

Horthy Miklósnak volt szilárd családi támasza, mindenkor volt elég széles katonai-politikai környezete, voltak vele együttműködő, ámde szüntelenül változó partnerei – barátjáról azonban nem tudunk. Nem tudunk arról, hogy az egykori osztálytársak vagy fiatal tengerésztisztek famíliájából akár csak néhány emberrel is tartotta volna a kapcsolatot, vagy hogy töretlenül kitartott volna azok mellett, akik politikai pályájának kezdetén, illetve bármely szakaszában a támaszt jelentették számára. Ezt akár üdvösnek is tekinthetjük, mivel nem esett abba a kísértésbe, hogy baráti körét emelje magas pozíciókba. Vitathatatlan, hogy mindig csak egy bizonyos körből válogatott, de ezt csaknem mindig a körülmények és az elvárások mérlegelése alapján tette. Elfogult volt ugyan politikai értelemben, de nem volt az valamiféle „komaság” alapján. Ez alól csak fia kormányzóhelyettesi posztja jelentett kivételt, de az is védhető kivétel volt.

A környezet szempontjából Horthy élete ugyanolyan változatos képet mutat, mint amennyire változatos, olykor egyenesen hektikus volt maga az életút, amelyet végigjárt. Jó ideig ugyan nem volt semmi különös sem a helyzetében, sem a környezetében. Járta egy jól szituált középnemesi család fiának életútját, amiben talán csak az volt szokatlan, hogy éppen a tengerészet lett elképzelt pályájának a középpontja, amely a magyar nemesség óriási többsége szemében egyáltalán nem volt vonzó karrier. Ezzel szemben nagyon is hasznosnak mutatkozott a karrier építése szempontjából, és Horthy Miklóst ugyancsak magas pozíciókba juttatta. Ezekben az években minden bizonnyal jó kapcsolatokat épített ki tengerésztársaival, mikor melyik korosztállyal, sőt Ferenc József életében keletkeztek nexusai a királyi udvarral is. 

1918-ban azonban mindennek vége lett, és ezzel együtt megszakadtak a korábbi baráti és kollegiális kapcsolatok is. Eltűnt az osztrák–magyar hadiflotta, amelynek egységeit éppen ő volt kénytelen átadni a horvát hatóságok birtokába. Ezzel lezárult az addigi életpálya is, de ahhoz, hogy pályáját egyszer s mindenkorra ő maga is lezárja, Horthy még túl fiatal volt. Gondolkodott, hogy mit is tegyen, és végül vállalta a hadügyminiszteri megbízatást a Szegeden működő kormány (Károlyi Gyula) felkérésére. Ezzel átlépett a szigorúan hierarchizált tengerészet köreiből a politika zavaros világába, ahol nagyon rövid idő alatt kialakult az új környezete, amelyet azonban nem maga választott. Prónay Pál azt írja emlékirataiban, hogy Horthy senki mást nem választhatott, mint akik már jelen voltak Szegeden, és őt kiválasztották maguknak, mert ha bármit tett volna ez