Párizsi tavasz, 1968

Több tör­té­nész is beis­me­ri, hogy mind­máig nem si­ke­rült ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott ma­gya­rá­za­tot ta­lál­niuk 1968 má­ju­sá­nak fran­ciaor­szá­gi ese­mé­nyei­re, ame­lye­ket sem­mi sem jel­zett elő­re, s ezért meg­le­he­tő­sen ir­ra­cio­ná­lis­nak tűn­tek. Charles de Gaulle köz­tár­sa­sá­gi el­nök „meg­fog­ha­tat­lan­nak” ne­vez­te a vál­sá­got, Re­né Rémond pro­fesszor pe­dig ar­ra fi­gyel­mez­te­tett, hogy 1968 ir­ra­cio­na­li­tá­sa miatt más for­ra­dal­mak ra­cio­ná­lis ma­gya­rá­za­tai is két­ség­be von­ha­tóak. François Furet azon­ban már a nagy fran­cia for­ra­da­lom kap­csán megál­la­pí­tot­ta, hogy az ese­mé­nyek di­na­mi­ká­ját nem min­dig a hosszú tá­vú fo­lya­ma­tok ha­tá­roz­zák meg, s oly­kor egy-egy rossz dön­tés vagy egy el­ke­rül­he­tő össze­csa­pás is be­lát­ha­tat­la­nul sú­lyos kö­vet­kez­mé­nyek­kel jár­hat.

1968-ban nem csak a fran­cia diá­kok lá­zong­tak, ha­nem az ame­ri­kaiak, me­xi­kóiak, an­go­lok, hol­lan­dok, ola­szok, né­me­tek, ja­pá­nok és len­gye­lek is. A há­bo­rú utá­ni de­mog­rá­fiai rob­ba­nás ek­kor érez­tet­te szé­le­sebb kör­ben a ha­tá­sát: so­ha nem lá­tott mér­ték­ben fel­duz­zadt a fel­ső­ok­ta­tás­ban ta­nu­ló diá­kok lét­szá­ma. A mo­dern tö­meg­kom­mu­ni­ká­ció esz­kö­zei­nek kö­szön­he­tően pe­dig or­szág­ha­tá­ro­kon átíve­lő if­jú­sá­gi kul­tú­ra ala­kult ki. Tony Judt sza­vai­val él­ve: a tör­té­ne­lem so­rán elő­ször fe­jez­het­te ki egy új nem­ze­dék sa­já­tos vi­sel­ke­dés­sel, ze­né­vel és öl­töz­kö­dés­sel „sza­kí­tá­sát a nagy­pa­pák ko­rá­val, a föld­rész ügyeit to­vább­ra is irá­nyí­tó – Adenauer, De Gaulle, Macmillan, no meg Hrus­csov ál­tal fém­jel­zett – ge­ron­to­krá­ci­á­val”. 

Az ide­gen min­ták ön­meg­ta­ga­dó cso­dá­la­ta pe­dig ré­gi eu­ró­pai ha­gyo­mány, már a 18. szá­zad fi­lo­zó­fu­sai kö­zött is akad­tak hí­vei az orosz fel­vi­lá­go­sult ön­kény­ura­lom­nak és a kí­nai man­da­ri­nok­nak. Eu­ró­pa lá­za­dó fia­tal­jai pon­to­san ezt az ősi min­tát kö­vet­ték, ami­kor el­fo­gad­ták a szü­leik „fo­gyasz­tói tár­sa­dal­mát” kri­ti­zá­ló ideo­ló­giá­kat, eluta­sít­va az egyet­len vi­lá­got, ame­lyet is­mer­tek, s ugyanak­kor kri­ti­kát­la­nul cso­dál­ták a har­ma­dik vi­lág Mao, Ho Si Minh, Cast­ro és Gu­e­va­ra ál­tal ve­ze­tett for­ra­dal­mi moz­gal­mait, ame­lye­ket nem is­mer­tek.