Valamikori hortobágyi kitelepítettként és úgy is, mint aki 1989 óta ismeretterjesztéssel, érdekvédelemmel és a rehabilitáció ügyével foglalkozik, úgy gondolom, hogy a kutatások terén tovább kell lépni, és a tábori élet körülményei mellett komolyan kell vizsgálni a kitelepítés okait, és azt is, hogy milyen életpálya várt azokra, akik 1953-ban elhagyhatták ezeket az elegánsan kényszerlakhelynek nevezett helyeket. Úgy vélem, hogy még ma sem világos számos ember előtt, hogy mi volt a motívuma és az előképe a magyarországi a magyarországi kitelepítéseknek.
A magyarországi deportálások a Sztálini hű másolatát adták. A falvakban az egyéni gazdálkodás mellett ősidők óta is működtek a közösségi szervezetek, mint például a legeltetés, az erdőbirtokosság vagy az értékesítő Hangya szövetkezetek. Ezeket társadalmi munkában vezették az erre alkalmas, a közösség által megbízott emberek, akiknek ezért tekintélyük volt. 1950-ben Rákosi Mátyás, mint főtitkár és Kádár János, mint belügyminiszter tudták, hogy ezeket a tekintélyes gazdákat igen nehéz lenne az alakuló szövetkezetekbe kényszeríteni, ezért elhatározták, hogy ezeket a családfőket családostól a falvakból kitelepítik, vagyis likvidálják.
Négy általam ismert családfőnél részletesebben leírom a kitelepítésük okát. Egy gordisai fiatal gazda, aki végigharcolta az I világháborút, ahonnan huszárőrmesterként tért haza és minden politikai, gazdasági
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.