Nyilasok a népbíróság előtt

1945 után ko­moly vi­ta bon­ta­ko­zott ki ab­ban a kér­dés­ben, hogy az új, de­mok­ra­ti­kus ma­gyar ál­lam ki­ket is te­kint­sen há­bo­rús bű­nös­nek, il­let­ve fő­bű­nös­nek. Kü­lö­nö­sen konk­rét sze­mé­lyek ese­té­ben lán­golt fel a vi­ta. Ab­ban azon­ban egy­sé­ges­nek mond­ha­tó ál­lás­pont ala­kult ki, hogy mind­azok, akik részt vet­tek a nyi­las ha­ta­lom­át­vé­tel­ben és kor­mány­zás­ban, a kü­lön­bö­ző at­ro­ci­tá­sok­ban, vagy kol­la­bo­rál­tak a né­met ren­dé­sze­ti és biz­ton­sá­gi szer­vek­kel, azok nem ke­rül­he­tik el a (nép)bí­ró­sá­gi fe­le­lős­ség­re vo­nást. Ugyanak­kor a ma­gyar kor­mány ál­tal összeál­lí­tott lis­tán, pon­to­sab­ban an­nak ele­jén nem fel­tét­lenül csak a for­má­li­san a Nyi­las­ke­resz­tes Párt – Hun­ga­ris­ta Moz­ga­lom­hoz vagy más szél­ső­jobb­ol­da­li párt­hoz köt­he­tő sze­mé­lyek sze­re­pel­tek. A kö­rö­zé­si lis­tát egy idő­ben a de­por­tá­lá­sok egyik irá­nyí­tó­ja, End­re Lász­ló ve­zet­te, aki azon­ban 1944. ok­tó­ber 15. után nem töl­tött be ve­ze­tő posz­tot. Ugyanak­kor tény, hogy az 1946. feb­ruár 13-ig a rend­őr­ség ál­tal őri­zet­be vet­tek több mint fe­le nyi­las vagy más szél­ső­jobb­ol­da­li párt tag­ja, il­let­ve ve­ze­tő­je volt. Nem sza­bad azon­ban el­fe­lej­te­ni, hogy a „nyi­las” egy­faj­ta gyűj­tő­fo­ga­lom­má vált már 1945-ben, amely min­den­ki­re rá­húz­ha­tó volt, aki 1944. ok­tó­ber 15. után komp­ro­mit­tá­ló­dott.