Napóleon

Miért nem un­juk meg so­ha Na­pó­leon tör­té­ne­tét? Miért je­lent meg annyi könyv ró­la, ahány nap el­telt a ha­lá­la óta? Egye­sek sze­mé­ben a for­ra­dal­mat tes­te­sí­tet­te meg, má­sok sze­mé­ben a zsar­nok­sá­got. Van­nak, akik az utol­só fel­vi­lá­go­sult ab­szo­lu­tis­ta ural­ko­dót lát­ják ben­ne, s van­nak, akik a 20. szá­za­di to­ta­li­tá­rius dik­tá­to­rok elő­fu­tá­rát. Vagy ta­lán az eu­ró­pai egy­ség meg­va­ló­sí­tó­ja len­ne? Tönk­re­tet­te vagy fel­vi­rá­goz­tat­ta Fran­ciaor­szá­got? Egyes tör­té­né­szek a pol­gá­ri osz­tály­ér­de­kek kép­vi­se­lő­jé­nek te­kin­tik, má­sok a kor­lát­lan in­di­vi­dua­liz­mus meg­tes­te­sí­tő­jé­nek. Vi­szont min­den­kit le­nyű­göz az a tény, hogy egy vi­szony­lag sze­gény csa­lád gyer­me­ke né­hány év alatt ha­zá­ja leg­ha­tal­ma­sabb po­li­ti­ku­sá­nak rang­já­ra emel­ke­dett, majd meg­hó­dí­tot­ta Eu­ró­pa nagy ré­szét. Bu­ká­sa pe­dig ugyanolyan gyors volt, mint felemel­ke­dé­se. Sor­sa egy­részt ar­ra ta­nít ben­nün­ket, hogy te­het­ség­gel, mun­ká­val és erős aka­rat­tal rend­kí­vü­li si­ke­re­ket le­het ki­har­col­ni – más­részt pe­dig ar­ra, hogy a kor­lát­lan ha­ta­lom a leg­ki­vá­lóbb sze­mé­lyi­sé­ge­ket is tönk­re­te­szi.