Nagy Sándor háborúi

A hagyományos háború az államok által képviselt politikai cél megvalósítása az erőszak, vagyis a harc eszközeivel, másképp fogalmazva az államok fegyveres összeütközése. A fegyveres konfliktus megnyilvánulási formája a hadi tevékenység, amit hadviselésnek is nevezünk. Utóbbi nem más, mint a háborúban felhasznált haderő szervezése, fenntartása és alkalmazása. Az ókor tanulmányozása nyilvánvalóvá teszi, hogy a háború és a hadviselés a korabeli államok leg­ősibb cselekvési területe volt. Ebben mutatkozott meg működésük minősége és vezetőjük alkalmassága. Ez a megállapítás kiváltképp érvényes azokra a birodalmakra, amelyek hódítások révén alakultak ki, és folyamatosan katonai nyomást gyakoroltak az aláve­tett népekre és a szomszédos közösségekre (államok­ra vagy az államalapításig el nem jutott népcsoportokra). Nagy Sándor háborúi jól példázzák mindezt.