rubicon

Nagy Frigyes

A porosz filozófus-hadvezér, aki megelőzte évszázadát
30 perc olvasás

A „katonakirály” fia volt, de nem illett hozzá apja vakfegyelme. Trónörökösként félt a lövések zajától, inkább művész- és filozófushajlamai voltak. Ám alig emelkedett trónra, máris harcba indult – „életre vagy halálra” – Sziléziáért. Az évtizedekig húzódó háborúnak közel 300 000 alattvalója esett áldozatul. 

Tizenegy évet töltött a harctéren, s vakmerő élete során Poroszországot nagyhatalommá kovácsolta. A terjeszkedési vágy az évek során a monarchia önzetlen szolgálatába fordult. Kormányzása már nem saját dicsőségének gyarapítására irányult: felvilágosult abszolutista uralkodóként az állam szolgálatát vallotta. Fejlesztette a kereskedelmet és az ipart. Kiépítette potsdami rezidenciáját, s Berlint metropolisszá emelte. 

Tisztelte a nőket, az emberiséget, az életet; komponált 121 furulyaszonátát, négy furulyakoncertet s egy sor operaáriát. Felvilágosult franciákkal levelezett, s Voltaire gúnyos csodálkozására nyolc nap alatt 500 verset írt – mindezt egyedül a dicsőségért.

Személyiségének ellentmondásai ifjúkorától végigkísérték. Az 1712-ben született gyermek a protestáns szülői házban sohasem érezhette az anyai és apai szeretet meghitt családi légkörét, csak a könyörtelen teljesítménykényszert. Apja, I. Frigyes Vilmos, a

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta