15 perc olvasás
„Külpolitikai kényszerpálya, szűk mozgástér, vonakodó csatlós, utolsó csatlós” – megannyi kulcsfogalom (közhely, sztereotípia) vált ismerőssé az utóbbi évtizedekben a két háború közötti magyar külpolitikával kapcsolatban. E fogalmak mindegyike azt a kérdést idézi fel – természetesen a második világháború katasztrófájának perspektívájából –, vajon szükségszerű, netán elkerülhetetlen volt-e, hogy Magyarország Németország utolsó szövetségeseként fejezze be a háborút, s ezzel megint a vesztesek oldalára kerüljön. Vajon volt-e alternatívája annak, hogy Magyarország a revíziós hatalmak tagjaként részt vegyen a második világháborúban, amelynek mérlege minden szempontból tragikus? Hiszen a súlyos emberveszteség, a visszacsatolt területek elvesztése és a háború utáni szovjetizálás mind az újabb háborús kudarc eredménye volt.
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta
