rubicon

Mindszenty József hercegprímás, bíboros, esztergomi érsek halála – 1975. május 6.

Devictus vincit… mor tuus vivit – Legyőzetve győz… holtában is él
lock Ingyenesen olvasható
7 perc olvasás

1975. május 6-án Bécsben hunyt el a 20. század egyik legfontosabb magyar egyházi vezetője, Mindszenty József. Még a temetése is politikai ügy lett, mert miatta a magyar hatóságok megszigorították a vasfüggöny védelmét. Ennek ellenére volt egy busznyi hazai turista, aki részt tudott venni a temetésen. A rendszerváltozáskor bekövetkező újratemetése is politikai kérdéssé vált, azaz még holtában sem hagytak nyugtot a bíborosnak.

Mindszenty Józsefet (eredeti nevén: Pehm József) a nyilasok után a kommunisták is elítélték, Rákosi Mátyás személyesen járt el Sztálinnál a letartóztatás kieszközlésére. Így 1949-ben Mindszentyt életfogytiglani fegyházbüntetésre, politikai jogaitól való megfosztásra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, a köztársasági államrend elleni összeesküvés, kémkedés és valutaüzérkedés vádjával. 1956. október 30-ig tartó raboskodása alatt egészségi állapota romlott, így 1955-től házi őrizetben tartották Püspökszentlászlón, majd Felsőpetényben. Az 1956-os forradalom idején, az ÁVH feloszlatása utáni napokban az őrsége elengedte, de csak pár napot töltött szabadlábon. A szovjetek Budapest elleni támadásakor, november 4-én az amerikai nagykövetségre menekült. Egészen 1971. november 28-ig, azaz 15 évig élt itt biztonságban, de testi-lelki száműzetésben.

Menedék a Szabadság téren

Kezdetben még reménykedett abban, hogy ez a méltatlan helyzet csak átmeneti lesz. Írt az ENSZ-nek és Eisenhower elnöknek is, hogy segítséget kérjen a forradalom leverői ellen, de hiába. Lényegében menedéket kapott, ahol misézhetett, olykor látogatókat – például szeretett édesanyját – is fogadhatott. Sorsa egyre inkább a hidegháború függvényévé vált. Mindszenty magától talán csak egyszer akarta elhagyni a követséget, amikor 1967-ben követi szintről nagyköveti szintre emelték a magyar–amerikai kapcsolatokat, és a diplomáciai lépés az ő szemében a Kádár-rendszer elismerését jelentette. Ez ellen kívánt volna így tiltakozni. Két pápaválasztó konklávéra sem ment el korábban, mert félt, hogy Rómában reked. Az 1960-as évek enyhülési időszakában az amerikaiak törekedtek volna a kapcsolatok normalizálására, amelynek nagyobb témái a következők voltak: Mindszenty hercegprímás sorsa, a Szent Korona kérdése, valamint a konzuli, légügyi és vagyonjogi megállapodások ügye. A Szent Korona helyzetének rendezését kivéve 1973-ig valamennyi célkitűzést teljesítették. 

Mindszenty távozásával összefüggésben merült fel először a koronaékszerek esetleges kiadása, de Mindszenty határozottan tiltakozott Nixon elnöknél – és a Vatikánnál – ennek még a gondolata ellen is. Mindszenty önmagát az utolsó törvényes magyar kormány „legitim utódjának” tartotta, hercegprímásként pedig különösen fontosak voltak számára a koronaékszerek. A bíboros folyamatosan jelezte aggályait azzal kapcsolatban, hogy a magyar koronázási palástot megfelelő módon őrzik-e, nem károsodhat-e esetleg a szövet. Az iratokból világos, hogy a követség nem akart grandiózus ígéreteket tenni Mindszentynek, inkább kevesebbet mondtak el neki, nehogy később gond legyen belőle. Így a Fehér Ház a két ügyet elválasztotta egymástól, a Szent Korona sorsát áttette a később rendezendő kérdések közé. A Szent Korona végül csak Mindszenty halála után, 1978-ban tért haza. 

Mindszenty József bíboros Boldog VI. Pál pápa jobbján. Sixtus-kápolna, 1971. szeptember 30.
Forrás: Rubicon Archívum

A Vatikán 1963 tavaszán jutott el odáig, hogy mind Budapest, mind az amerikaiak engedélyével személyes küldöttek révén, diplomáciai missziók keretében – König bíboros, majd Agostino Casaroli – tájékozódjon a bíboros állapotáról. Egy államvédelmi alezredes szerint „Nagyon kellemetlen nekünk is, meg az amerikaiaknak is, hogy Mindszenty még mindig ott van a követségen. Ha távozik, nyilván az újságok címoldalára fog kerülni. De legfeljebb csak három napra. Aztán majd szépen eltűnik egy római kolostor vastag falai mögött, és a világ egykettőre elfelejti.” A távozás legfontosabb feltétele magyar részről az volt, hogy a Vatikán kezeskedjen arról, hogy Mindszenty nem nyilatkozik külföldön. VI. Pál (1963–1978) pápa erre hajlandónak mutatkozott. Az amerikai nagykövetségen a 80. életéve felé haladó bíboros esetleges elhalálozása komoly félelmet keltett, aminek bekövetkezése újabb diplomáciai nehézségeket okozhatott volna. Mindszenty pedig még életében szerette volna megjelentetni az emlékiratait, amire a követségről nem nyílhatott esélye. A folyamat pápai kezdeményezésre indult el 1971 tavaszán, amikor VI. Pál váratlanul előhozta a témát a nála járó Péter János magyar külügyminiszternek. Ezután kezdődött meg a Vatikán szándékát elfogadó főpap távozásának előkészítése, amelyet az amerikai elnök egy Mindszentynek írt levéllel támogatott meg. A bíboros elfogadta a feltételeket: nem tesz olyan nyilatkozatot, amely beárnyékolja a Szentszék és a magyar állam kapcsolatait, ugyanakkor nem kellett lemondania érseki címéről. Ezután Hegyeshalomig szállította megállás nélkül az autó, onnan Bécsbe, majd Rómába utazott. 

A világ magyarjainak főpásztora, de már nem esztergomi érsek

Élete utolsó éveiben az esztergomi érsekhez tartozó bécsi Pázmáneum épületében lakott. Mindvégig a történelmi Magyarország prímásaként tekintett önmagára, és ellenezte a Trianon miatt elszakított egyházmegyék sorsának területi rendezését is. A bécsi tartózkodás ideje alatt, miután ismételt kérésére sem kapott püspököt a nyugati magyarság Rómától, elkezdte a külföldi magyarok látogatását, és lelkipásztori útjai során mindegyik földrészre eljutott. 

Mindszenty József 1972 és 1975 között mondhatni a földkerekséget átfogó pasztorációs útra indult. Bejárta Nyugat-Európa országait Németországtól Portugáliáig. Angliai utazása során Winston Churchill unokája szervezett fogadást a tiszteletére az angol parlamentben. Ebben az időszakban három alkalommal is járt az Egyesült Államokban, illetve Kanadában, ahol a diaszpórában élő magyarságot kereste fel. Ezeken az utakon beszédeinek fő mondanivalója szinte minden alkalommal a hazaszeretet, a magyarsághoz való ragaszkodás és a magyar nyelv megőrzésének a hangsúlyozása volt. 

Nagy sikerként élte meg, hogy emlékiratai 1974 őszén megjelentek, hiszen szabadságharcosként fontos volt neki, hogy bemutathassa saját nézőpontját. S mivel a mű tiltottnak számított, így fokozott varázsa és ereje volt az olvasók számára. Ebben az évben sor került az esztergomi érseki címmel kapcsolatos probléma egyházi megoldására is. Miközben elutasította VI. Pál pápa a kommunista rezsimekkel együttműködést kereső keleti politikáját, az engedelmesség jegyében végül elfogadta a pápai döntést, amelyben Őszentsége üresnek nyilvánította az esztergomi érseki széket. Mindszenty ezzel a lépéssel a prímási címét elvesztette, ami közjogi szempontból fontos volt a hazai kommunista hatalomnak is. 

Latin-amerikai útjáról, Bogotából 1975. április 29-én betegen tért vissza Bécsbe, de még ekkor sem önmagára, hanem az előkészített lelkipásztori utakra gondolt. Az újságok már azt közölték, hogy május 2-án a skandináv államokat keresi fel, majd május végén eleget tesz Párizs bíboros érseke meghívásának, és a Notre-Dame-ban fog misézni, prédikálni, utána pedig körutat tesz Franciaországban. Június 12-i gyémántmiséjét is elkezdték előkészíteni. A tervezett skandináv pasztorációs útja előtt azonban alá kellett vetnie magát egy orvosi beavatkozásnak.

Mindszenty temetései

Az orvosi vizsgálatok egy andrológiai rutinműtét szükségességét állapították meg. A 83 éves bíboros legyengült szíve azonban nem bírta ki a sebészi beavatkozást. A bécsi irgalmasrendiek kórházában 1975. május 6-án 14 óra 15 perckor halt meg, a délelőtti operációját követően. A halál közvetlen oka szívkoszorúér-meszesedés volt. A gyászhír pillanatok alatt bejárta az egész világot. A hivatalos gyászjelentést barátja, Franz König bécsi bíboros érsek adta ki. 

Mindszenty József koporsójába került édesanyja képe, akinek a hazai sírjáról egy marék földet is hoztak a bíboros feje alá. Emlékiratainak egy kötetét is ide elhelyezték. Amikor a leólmozott kettős koporsóval a halottaskocsi a bécsi Szent István-dómhoz érkezett, megszólalt a Pummerin, az osztrákok legnagyobb harangja. A temetésre végakaratának megfelelően ideiglenesen a híres zarándokhelyen, Mariazellben került sor. A gyászmisét König bíboros celebrálta.

Mindszenty József egykori sírja Mariazellben és a jelenlegi Esztergomban

A magyar hatóságok egyetlen püspököt, egyetlen papot sem engedtek ki a temetésre, sőt, a határt is lezárták. Kivételt tettek a bíboros három rokonával. Ezen korlátozások ellenére váratlanul mégis megérkezett egy magyar turistacsoport, amely Nyergesújfaluból és környékéről turistaúton tartózkodott Ausztriában. Amikor a turisták meghallották a temetés hírét, azonnal utasították a sofőrt, hogy vigye őket Mariazellbe, a temetésre. A sofőr és a vezetőjük ezt ellenezte, de a csoport tagjai kijelentették, amennyiben nem teljesítik kérésüket, együttesen disszidálnak. A sofőr és a turistavezető ezek után kénytelen volt a követelésnek eleget tenni. A magyar sajtó szűkszavúan számolt be a bíboros haláláról; a Katolikus Szó és az Új Ember rövid hírben adta közre Mindszenty bíboros halálát. A rövid életrajzból a börtönben töltött időszak kimaradt.

Végrendeletének megfelelően a rendszerváltozás után, 1991-ben került sor az újratemetésére Magyarországon. Ennek előzménye vitáktól volt terhes. Az 1990-es választások után a keresztény szellemiséget is képviselő MDF szervezetei a sajtóban felvetették, hogy Mindszenty bíboros Mariazell helyett az esztergomi bazilikában nyugodjon tovább. A bíborosnak az volt a végakarata, hogy akkor térjenek haza a hamvai, amikor Magyarország visszanyeri valódi szuverenitását. Mindszenty rehabilitálása és újratemetése is ezt a gondolatot erősítette. A gond csupán az volt, hogy az utolsó szovjet egységek 1991. június 19-én távoztak az országból, míg Mindszenty hamvait már május 4-én újratemették Esztergomban. A döntés ellen volt titkára, Mészáros Tibor úgy tiltakozott, hogy odaláncolta magát a zelli sírhoz, és csak rendőri erővel tudták onnét eltávolítani.

A bíboros májusi újratemetése kiemelten fontos közéleti esemény volt. Az MDF részéről a párt elnökségének tagja, az MDF egyik alapítója, Lezsák Sándor várta a határon a holttestet szállító konvojt. A köztelevízió élő adásban közvetítette a szentmisét és a temetést. A temetésen megjelent és beszédet mondott Antall József miniszterelnök (1990–1993) is. Jelen volt többek között Szabad György, az Országgyűlés elnöke és a konzervatív parlamenti pártok vezetőségének tagjai is. 

A sír első látogatói között volt 1991. augusztus 16-án Szent II. János Pál pápa (1978–2005), aki korábbi ausztriai látogatása során, 1983. szeptember 13-án a bíboros mariazelli sírját már felkereste imájával. 

„Mindszenty bíboros egyházhűségének nagyszerű tanúságtételét sok szenvedés szőtte át. Esztergom rendíthetetlen bíboros érseke magasztos erények példáját adta a katolikus világnak. Egy nagy lelkipásztor méltóságával hordozta a fejére helyezett töviskoronát; olyan magasztos egyházi személy emlékét hagyva ránk, aki hosszú éveken keresztül tudott imádkozni és szenvedni népéért.”

(Szent II. János Pál pápa)

Mártíromságot vállalt és viselt egyházáért, hitéért, hazájáért. Áldozattá vált a politikai küzdelemben, amelyben nem a valláserkölcsi szempontok, hanem a puszta hatalmi érdekek érvényesültek. Fehér vértanúja lett a katolikus egyháznak, amelyben 1986 óta folyamatban van Mindszenty József bíboros boldoggáavatási eljárása.

103 cikk ezzel a kulcsszóval