Mégis mozog? Galilei felmentése

A fiatal Galilei és felfedezései

Galileo Galilei (1564–1642) Pisában született, a zenész Vincenzo Galilei és Giulia Ammannati első gyermekeként. Nyolcéves korában Firenzébe költöztek, az orvosi egyetemet azonban Pisában kezdte meg, amit a család anyagi helyzete miatt abbahagyni kényszerült. Firenzében tovább tanulta a természettudományokat, és kifejezetten tehetségesnek bizonyult. Nemsokára a padovai egyetem (ekkoriban a Velencei Köztársasághoz tartozó város) tanára lett, matematikát és mechanikát oktatott, majd a dinamika kérdéseivel kezdett foglalkozni. 1594-ben felismerte a mechanikai energia megmaradásának törvényszerűségeit, meghatározta az ingamozgás szabályait és lejtős kísérleteket végzett. A fizika terén a gyorsulás törvényének megalkotásával, a fénysebesség és a hangfrekvenciák vizsgálatával, valamint a gravitációs kutatásokkal alkotott maradandót. 1609-ben egymaga építette távcsövet mutatott be Velencében.

A távcsövek segítségével végrehajtott csillagászati megfigyelései – például a Jupiter holdjai, a Vénusz fázisváltozásai, a Hold Föld körüli keringése – bizonyítékul szolgált arra, hogy nem minden égitest a Föld körül kering. Ezzel azt a középkorból eredő tanítást szerette volna megváltoztatni, amelyet Petrus Lombardus a 12. században így fogalmazott meg: „A Föld a világ szíve, amelyen Isten teremtő ereje a legfelségesebben megnyilvánul, s ahol az üdvözítő kereszthalált halt.” További megfigyeléseiből pedig arra következtetett, hogy Kopernikusz heliocentrikus világképe a helyes, szemben az ég állandóságát hirdető arisztotelészi elmélettel. Filozófiáját tekintve a világegyetemet öröknek és végtelennek tartotta, amely Istennek köszönhetően jött létre. Ugyanakkor a tudományra, a tapasztalatokra épített, így választva el a természettudományt és a hitet. 

A heliocentrikus világkép hirdetője

1613-ban immár a Medici Akadémia tanáraként levelet írt egy barátjának, egy Castelli nevű domonkos szerzetesnek, aki amúgy matematikus volt. A levelet Castelli visszaküldte, és Galilei elkezdte kijavítani és finomítani annak tartalmát. Másolatok tömege azonban a javítatlan levélből maradt fenn, sőt az jutott el az inkvizícióhoz. Galilei eredeti – néhány évvel ezelőtt a Royal Societyben egy olasz kutató által megtalált – levele valójában már egy válasz volt Castellinek. A domonkos szerzetes ugyanis figyelmeztette barátját, hogy nézetei felkeltették az inkvizíció figyelmét. Galilei ezt a javított levelet szándékozott volna eljuttatni az inkvizícióhoz. Ebben a levelében elmagyarázta, hogy Kopernikusz elmélete nem mond ellent a bibliai szakaszoknak, és kijelentette, hogy a szentírások nem földi szempontból íródtak, a tudomány viszont más, pontosabb perspektívát szolgáltat.

„Az isteni Igétől származik — írta Galilei — mind a Szentírás, mind a természet; az előbbi a Szentlélek sugalmazása révén, az utóbbi mint Isten rendeléseinek leghűségesebb végrehajtója.” Galilei szerint a szent szövegek magyarázatában sok esetben el kell térni a szavak szó szerinti jelentésétől, s azt, amit a természet tár a szemünk elé, „nem lehet kétségbe vonni amiatt, hogy az Írás szavai bizonyos helyeken másképp hangzanak”. Galileit ellenségei azonban rögtön eretnekséggel vádolták. A javított levelet pedig hiába küldte el Rómába, azt nem igazán vették figyelembe. A Biblia helyes értelmezése körüli viták miatt 1616-ban Rómába ment. Itt is óriási sikert aratott, V. Pál pápa és a római kardinálisok ünnepélyes fogadásokat rendeztek a tiszteletére, és élvezettel hallgatták előadásait.

Nézeteit illetően végül az döntés született, hogy a heliocentrikus világképet csak elméleti lehetőségként, matematikai modellként lehet tanítani. Galilei hívő katolikusként hét évig engedelmeskedett, majd amikor barátja, Maffeo Barberini bíboros lett a pápa VIII. Orbán néven, újra nagy lendülettel kutatni kezdett. A pápával folytatott beszélgetései inspirálták fő műve, a Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről, Ptolemaioszéról és Kopernikuszéról (1632) elkészítésére. A műben hárman beszélgetnek: Simplicio, aki a régi arisztoteliánus fizikát személyesíti meg, Salviati, aki a kopernikánus rendszer híve, és Sagredo, a független vitapartner. Galilei nem véletlenül írt olaszul, a nagyközönség számára is érthető nyelven. 

A per és a valóság

1630 közepén Galilei bemutatta a kéziratot a Pápai Palota mesterének, Niccoló Riccardinak, és megkapta a nyomtatási engedélyt. A könyv tehát a cenzúra engedélyével jelent meg, mégis kiváltotta az egyház haragját. A domonkosok és a jezsuiták is szorgalmazták a tudós perbe fogását. Nem a mű tartalma volt elsősorban a per tárgya – ezen a tárgyaláson nem vitatkoztak közvetlenül a fizikáról és a csillagászatról –, hanem annak a tilalomnak a megszegése, hogy megvédje, terjessze, illetve állást foglaljon a kopernikuszi elméletről. Ha mindössze csillagászi hipotézisként ismerteti kutatásai eredményeit, nem fogták volna perbe. Könyvében azonban kifejezetten kigúnyolta az egyház és a pápa álláspontját, és VIII. Orbán pápa szavait adta a kötet Simplicio, vagyis „együgyű” nevű szereplőjének szájába. Ez a sértés is szerepet játszhatott abban, hogy az 1632–1633 során lezajlott perben végül is elítélték.

A vádiratban ez szerepelt: „Galileo Galilei folyamatban lévő ügyében Őszentsége elrendeli, hogy vizsgáltassék meg szándéka, akár kínvallatás fenyegetése alatt, és amennyiben kitartana, ítéltessék a Szent Kongregáció tetszése szerint börtönre, miután előbb megtagadta az eretnekség súlyos gyanúját a Szent Hivatal teljes Kongregációja előtt; továbbá rovassék ki rá, hogy a Föld mozgásának és a Nap állásának a tanát a jövőben sem szóban, sem írásban semmiféle módon nem tárgyalhatja, és ellenkező esetben visszaesés bűnében marasztaltassék el, az általa írt könyv pedig, melynek címe Dialogo…, legyen betiltva.”

A legtöbb kutató úgy véli, hogy a per során nem volt fizikai erőszak, sőt Galilei az eljárás idején fényűző palotákban lakott, állandó személyzet szolgált neki. (Itt el kell mondani, hogy a fizikai erőszak kérdése iránti érdeklődés különösen a szovjet történetírásra volt jellemző, az olasz és angol nyelvű történetírásra viszont jóval kevésbé). A perben Galilei visszavonta ugyan nézeteit, a tudóst mégis életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, de soha nem vonult börtönbe. Végül házi őrizetet rendeltek el számára, műveit pedig betiltották. VIII. Orbán pápa anyagi támogatását az ítélet után is folyósították számára, haláláig háborítatlanul dolgozott. Legnagyobb ellenzői és támogatói is az egyházi emberek maradtak.

A legenda szerint az ítélet elhangzása után mondta híres mondatát: „Mégis mozog (a föld)!” Mások szerint valójában élete végén mondta ezt tanítványainak. Ami biztos: a korabeli forrásokban, így az udvari jegyzőkönyvekben vagy a tudós későbbi munkáiban és levelezésében sem fordult elő ez a kifejezés. Először egy 1757-ben, a per után több mint 120 évvel kiadott olasz könyvtári antológiában jelent meg. Egy Antonio Favaro nevű Galilei-kutató a 20. század elején állított fel egy érdekes hipotézist a mondás születésével kapcsolatban. Ő egy belgiumi magángyűjteményben tárolt, Bartolome Esteban Murillo vagy iskolája egyik művészének festményéhez kötötte az ismert szállóige keletkezését. Az 1643-as vagy 1645-ös keltezésű festmény Galileit a börtönben ábrázolja. 1911-ben a vásznat restaurálásra adták, és kiderült, hogy a kép egy része a keret alatt rejtőzött. Ezen a részleten a tudós mögötti falon felbukkant az „Eppur si muove” felirat. A festményt valószínűleg Ascanio Piccolomini érsek testvére rendelte meg, így lehetséges, hogy a szállóigévé vált kifejezés az övé. Összeségében tehát semmi nem támasztja alá, hogy Galilei száját e kifejezés valaha elhagyta volna. 

Galilei és az utókor – a pápai bocsánatkérés

A Galilei-ügy megítélése a későbbiekben ideológiai-politikai színezetet kapott. A felvilágosodás korától kezdődően mind a mai napig Galilei ügye egyfajta mítoszt teremtett, amelyben az események ábrázolása nagyon távol áll a valóságtól. Galilei esete szimbólummá vált; máig az egyház állítólagos tudományellenességét hivatott igazolni. Azonban már 1718-ban, negyven évvel a heliocentrikus elméletet tanító könyveket az indexről törlő határozat előtt újra kiadták Galilei műveit. Az egyház sem a Galilei-per előtt, sem utána nem támadta azokat a tudósokat, akik csak matematikával, asztronómiával vagy fizikával foglalkoztak – Giordano Bruno azért kivétel, mert ő az egyházat támadta filozófiai műveiben. Valószínű, hogy a Galilei-per csupán a történelmi-politikai helyzet és a pápa hiúságának együttes következménye volt.

Ettől eltekintve a 19. század első felében Itáliában még mindig nehézséget okozott arról írni, hogy a Föld kering a Nap körül. A helyzet csak a század végére változott meg; újraalapították a vatikáni csillagvizsgálót is, a II. vatikáni zsinat pedig teljesen szabad utat adott a tudomány és hit kapcsolatának újraértelmezéséhez. Az évszázadok során Galilei műveinek értékét az egyház fokozatosan elfogadta. II. János Pál pápa már 1979-ben egy Einstein tiszteletére rendezett konferencián a relativitáselmélet „atyjaként”, mintegy méltó előfutáraként említette Galileit. Az 1981-ben felállított tanulmányozóbizottság munkájának következtetései alapján II. János Pál pápa rehabilitálta Galileit. 1992. október 31-én pedig a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén a pápa elismerte „az elkövetett hibákat”. Az ügy tisztázása során a bizottság megállapította, hogy „a teológusok többsége nem tudott formálisan különbséget tenni a Szentírás és annak értelmezése között, és így a tudományos kutatás egyik kérdése helytelenül a hittan síkjára került”. Így 1992-re megtörtént Galilei teljes felmentése. A lengyel származású pápa ezzel közvetve honfitársa, Kopernikusz nézeteit is rehabilitálta.

1993. október 19-én a Ferrarai Egyetem szervezésében került sor arra a tudományos tanácskozásra, amelyet Kopernikusz Az égi pályák körforgásairól című főműve publikálásának 450. évfordulóján rendeztek. II. János Pál erre az alkalomra küldött üzenetében írta a következőket: „Mint az köztudott, a kopernikánus teóriát teljesen Galilei dolgozta ki, aki lelkesen síkraszállt érte nemcsak mint egyszerű hipotézisért, hanem mint biztos doktrínáért, kiváltva ezzel az egyházi hatóság reakcióját.” A 21. században Melchor Sanchez, a Kulturális Pápai Tanács elnökhelyettese így méltatta a rehabilitált tudóst: „Galilei konfliktusa a pápával inkább személyes, mint teológiai volt. A vita középpontjában állt fő csillagászati munkája, majd az egyház betiltotta ezt a könyvet. Most elismerjük, hogy ez volt a legnagyobb hiba. Hiszen régóta bebizonyosodott, hogy a Föld a Nap körül kering, és nem fordítva. Csak hát akkoriban ez bizonyíthatatlan volt – Galilei megelőzte korát.”