Megátkozott ember. Radics Béla

A Ká­dár-kor­szak­ban sem­mi sem ke­rül­het­te el az ál­lam­biz­ton­sá­gi szol­gá­lat éber fi­gyel­mét. A po­li­ti­kai emig­rá­ció, az egy­há­zi kö­zös­sé­gek, a me­ző­gaz­da­sá­gi ter­me­lő­szö­vet­ke­ze­tek, az ipar­vál­la­la­tok, az ok­ta­tá­si és kul­tu­rá­lis in­téz­mé­nyek stb. mel­lett épp elég okot adott a meg­fi­gye­lés­re a fia­ta­lok tö­me­geit szó­ra­koz­ta­tó, sőt gon­dol­ko­dás- és vi­sel­ke­dés­mód­ját be­fo­lyá­so­ló rock­ze­ne is. Kü­lö­nö­sen, ha olyan re­ni­tens egyé­ni­sé­gek áll­tak a szín­pa­don, mint Ra­dics Bé­la, a vir­tuóz gi­tá­ros vagy Bak­sa So­ós Já­nos, a ki­szá­mít­ha­tat­lan éne­kes.