Más, mint Európa

Oroszország és Európa szembeállítása sajátos módon akkor vált problematikussá, amikor Oroszország Európa egyik döntő jelentőségű nagyhatalma lett. Ezt a többi nagyhatalom már nem vonhatta kétségbe. Az orosz politikai elit olyan volt, úgy élt, úgy politizált, úgy viselkedett, mint általában az európai elit. Az is épp oly messzi volt a széles néprétegektől, mint az orosz. Miért került elő mégis ez a probléma?

A felvilágosodás kora után a vallási különbség, a keleti egyházhoz való tartozás már nem lehetett perdöntő. Ám néhány évszázad megszokása nem múlhatott el nyomtalanul. A másik ok: az elmaradottság tudata volt. A társadalmi elit már eljuthatott nyugatra, ahol rádöbbent az ország peremhelyzetére. Az ellentmondás a peremhelyzet és az európai nagyhatalmi állás között, a kisebbrendűségi komplexus és a fölénytudat között – úgy tűnik – ugyancsak hozzájárult ehhez a különbségtételhez.

Oroszország tehát más, mint Európa. Ott van Szibéria, hamarosan a közép-ázsiai gyarmatok. 1900 táján már sokan emlegették, hogy Oroszország a világ egyhatoda. Külön világ, sajátos, misztikus, egyszerre gazdag és elesetten szegény. A szentpétervári Téli Palota malachitoszlopai mintha azt akarnák bizonyítani, milyen gazdag is ez az ország, olyasmire is telik neki, amire másnak nem. Akik e között az oszlopok között jártak, aligha ismerték a külvárosi negyedek nyomorát. III. Sándor császár egyszer éppen horgászott, amikor sürgős diplomáciai ügyben keresték. Válasza fölényes volt: ha az orosz császár horgászik, Európa