rubicon

Maroknyi mennyország a pokol kapujában

Károlyi Bernát (1892-1954)
lock Ingyenesen olvasható
4 perc olvasás

Károlyi Bernát (született Krausz Ádám) 1892. június 19-én látta meg a napvilágot a Békés megyei Almáskamaráson. Az alig több mint 800 lelkes dél-alföldi községnek három kiemelkedő ferencest is köszönhet hazánk (Károlyi Bernát, Kamarás Mihály és Kiefert Vendel Szilvér).

Az elemi iskola elvégzését követően a pécsi ferences kollégiumba költözött, ahol a Bernát nevet kapta. A boldog békeidők alkonyán, 1913-ban örökfogadalmas szerzetes lett. Két évre rá, már a nagy világégés idején szentelte pappá Szmrecsányi Lajos egri érsek. Bernát atya első állomáshelye Baja volt; itt kollégiumi prefektus és hitszónok, illetve számos vallási társulat (Élőkereszt Társulat, Szent József Társulat, Páduai Szent Antal Imaegyesület) első embere volt. Károlyi Bernát a világháború második felében tábori lelkészként teljesített szolgálatot.

P. Károlyi Bernát és Siao Tamás Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszuson 1938-ban
Forrás: Tóth Szilárd: Két kínai nyelvű tekercs a kecskeméti levéltárban, avagy P. Károlyi Bernát tevékenységének rövid története a ferencesek két világháború közötti kínai missziójában c. írása, a Magyar Nemzeti Levéltár Bács - Kiskun megyei Levéltára engedélyével.

A szerzetespap a háború lezárását követő évtizedben hitoktatóként segítette hazáját, illetve ferences kolostorokban élt. A világgazdasági válság kitörésének évében, 1929-ben csatlakozott a magyar rendtartomány kínai missziójához. Paoking volt a missziós terület központja, itt Károlyi Bernát missziós iskolát létesített, valamint kétezer szavas magyar–kínai szótárt szerkesztett, s a magyar ferencesek missziójának vezetője volt közel tíz évig. Az evangélium terjesztése és az eredményes távol-keleti szolgálat 1938-ban ért véget Bernát atya számára, ekkor a Kínában elkapott betegségének kezelése érdekében másodmagával hazatért – vele tartott egy kínai árva, Siao Tamás. Együtt országszerte népszerűsítették a kínai misszió ügyét, a szolgálattal kapcsolatos füzeteket adtak el, aminek bevételéből tudták segíteni a missziót, sőt, már a második világháború alatt kultúrest is szerveződött a misszió javára – derül ki a Nemzeti Újság 1940. március 31-ei számából. 

Visszatérése után sem pihent meg Bernát atya, Vácott a ferences nyomda igazgatója, vikárius (a püspök helyettese) lett. Innen egy esztendő múltán a pasaréti kolostorba került, a helyettes házfőnöki megbízatásán túl az Isten dallosai című ferences lap szerkesztője lett. A Budai-hegységben sem maradt sokáig, hiszen 1941-ben a kecskeméti rendházba helyezték át, ahol házfőnöknek választották meg. A magyar–kínai megbízatás ügyét itt sem engedte el, provinciai gondnokhelyettes lett. A hírös városban az országos intézkedéseknek ellenszegülve nem mondott fel a kolostor földszinti üzlethelyiségeit bérlő zsidóknak, sőt, hamis dokumentumokkal segítette őket. A második világháború alatt életmentő tevékenységet végzett; a nyilasok elől bujkáló zsidókat, civileket és katonatiszteket rejtegetett, így Vörös János vezérezredest, későbbi honvédelmi minisztert is. Bernát atya ferences habitusba (a szerzetesek hosszú, földig érő csuhájába) bújtatva menekítette az üldözetteket. A szerzetes az orosz front közeledtével a városvezetés elmenekülése miatt városparancsnok lett, felkarolta a délvidéki menekülteket, járta a kiürített település lakásait, hogy összeszedje a betegeket, és ő felügyelte a kórház teendőit is. 

Ahogy a második világháború alatt a nyilasok atrocitásai, úgy 1945-től az agresszívan terjeszkedő kommunisták ellen is felszólalt – le is sújtott Bernát atyára a „vörös pöröly”, először, de nem utoljára… Letartóztatását és őrizetbe vételét a népügyészség megalapozatlannak ítélte, így pár nap után szabadult. A ferences házfőnök két évvel később kapcsolódott be a pártpolitikába: elindult a kékcédulás néven elhíresült 1947-es országgyűlési választáson, ahol a Demokrata Néppárt színeiben mandátumot szerzett a pest–pilis–solt–kiskuni és a bács–bodrogi választókerületben. (Az 1945 és 1949 között működő DNP elnöke Barankovics István volt, akit Rákosi megzsarolt, hogy tanúskodjon Mindszenty bíboros ellen – Barankovics a lét helyett a becsületet választotta, azaz nem árulta el Mindszentyt, ezért a kommunisták feloszlatták a Demokrata Néppártot, Barankovics pedig emigrálni kényszerült.) A mandátumról pap lévén egyházi elöljárói kérésére Károlyi Bernát hamarosan lemondott, azonban továbbra is a kecskeméti kereszténydemokraták irányítója maradt. Miután Kecskeméten már politikailag lehetetlenné vált a pap helyzete, ismét Pasarétre került, ahol támogatta a gyerekeket, hogy maradjanak hűségesek hitükhöz, és álljanak ellen a materialista ideológiáknak.

1949 márciusában Bernát atyát egy három évvel korábbi „demokráciaellenes” prédikációja miatt a népügyészség hét hónap börtönbüntetésre ítélte, de ez nem emelkedett jogerőre. Elég abszurd a „demokratikus államrend és vezetői, a földbirtokreform és a zsidó felekezet elleni izgatás” vádja az eddigi életút fényében – különösen a zsidókra való utalás. 

1949 adventjében a szerzetes bevásárolni indult a pasaréti egyházközségi óvoda számára, amikor koholt vádak miatt – kémkedéssel gyanúsították állítólagos angol kapcsolatai miatt – letartóztatták, megkínozták, és 1950-ben koncepciós perben tizenöt év fegyházra ítélték. A börtönben a ferences szerzetest megkínozták és éheztették, de ő megtartotta hitét, és szenvedései ellenére ő tartotta lelket rabtársaiban, gyóntatta, meghallgatta, bátorította őket. A pokol kapujában maroknyi mennyország volt a jelenléte – így emlékeztek a szerzetespapra rabtársai. A bántalmazások következtében kiújult betegségét nem gyógykezelték. Páter Károlyi Bernát 1954. március 2-án, harmincöt kilogrammra lefogyva hunyt el. Kezeit szögesdróttal kötötték hátra, így temették el jeltelen sírba, valószínűsíthetően a 301-es parcellában. 

A katolikus egyház – hat ferences vértanú társával egyetemben – kezdeményezte Bernát atya boldoggá avatását. Emléke máig elevenen él a magyar emberekben, a boldoggá avatási eljárásának megindításához hétszáz kecskeméti járult hozzá aláírásával. A magyarországi rabbikar 2004-ben, a holokauszt 60. évfordulóján emlékfát ültetett Kecskeméten a szerzetespap emlékére, szülőfalujában pedig az általános iskola Károlyi Bernát nevét viseli.

103 cikk ezzel a kulcsszóval