Magyarok Ausztriában

Nem hiá­ba volt annyi év­szá­za­don át Bécs a Ma­gyar Ki­rály­ság „má­so­dik” fő­vá­ro­sa, majd a ket­tős mo­nar­chia „iker” fő­vá­ro­sa, min­dig is ko­moly vonz­erőt gya­ko­rolt a Laj­tán in­ne­ni em­be­rek­re. Egy­szer­re volt cél és híd­fő a tá­vo­lab­bi or­szá­gok fe­lé ve­ze­tő úton, egyik orien­tá­ciós pont­ja a pol­gá­ri íz­lés­vi­lág­nak. A kö­zös ál­la­mi ad­mi­niszt­rá­ció, a tu­do­má­nyos és kul­tu­rá­lis élet vonz­ere­je már a 19. szá­zad utol­só év­ti­ze­dei­ben sok ma­gyar szá­má­ra tet­te má­so­dik ott­hon­ná Bé­cset. Nem emig­rán­sok, nem ki­ván­dor­lók vol­tak ők, hi­szen klasszi­kus ér­te­lem­ben vett ál­lam­ha­tár nem is vá­lasz­tot­ta el őket a szü­lő­föld­től, mi több, gya­kor­ta va­ló­sá­gos két­la­ki éle­tet él­tek. Le­te­le­pe­dé­sük mégis vég­le­ges ma­radt, gyer­me­keik, uno­káik már az oszt­rák fő­vá­rost te­kin­tet­ték ha­zá­juk­nak, anya­nyel­vük meg­tar­tá­sá­ra éppúgy egye­sü­le­te­ket ala­pí­tot­tak, mint a ten­ge­ren­túl­ra sza­kadt hon­fi­tár­saik.