Magyar arisztokraták támogatták a száműzött Habsburgokat

Az első világháború végén, 1919. november 11-én IV. Károly, az utolsó Habsburg uralkodó lemondott az osztrák államügyek intézéséről és Schönbrunnból az eckartsaui vadászkastélyba költözött át, ahol pár nappal később a magyar államügyek intézéséről is lemondott. A közhangulat ellenségessé válása miatt azonban az uralkodói család 1919. március 24-én Svájcba menekült, mivel féltek, hogy az orosz cári család sorsára jutnak. Innen IV. Károly 1921-ben kétszer is megpróbált visszatérni Magyarország trónjára, ez azonban nem sikerült neki. A második kísérlet után az antant Madeira szigetére száműzte a királyi családot, ahol IV. Károly hamarosan elkapta a spanyolnáthát és 1922. április 1-én meghalt.

A család ezután a Habsburgokkal édesanyja révén rokon spanyol király hívására Spanyolországba költözött. Egy rövid madridi tartózkodás után az Atlanti-óceán partján fekvő baszk halászfaluban, Lequeitióban kaptak végleges elhelyezést, az Uribarren-palotában. A család megélhetése igen szűkös volt, mivel a Habsburg családi birtokok után járó jövedelmeket Magyarország kivételével az utódállamok nem folyósították. Ebben a helyzetben az uralkodó özvegye és gyermekei számára életmentők voltak a legitimista magyar arisztokraták adományai, akik – a magas infláció miatt – nem pénzben, hanem búzában tették meg felajánlásaikat. Például a Széchényi nemzetség 1924-ben 419 mázsa búzát ajánlott fel a legszorosabban vett királyi család szükségleteire. A búza eladásából származó összeg került a királyi család kezéhez, ám az árfolyamveszteség olyan nagy volt, hogy a következő évben a családban felmerült a búza kiszállítása is.