A lövészárok az első világháború kiemelkedő szimbóluma lett. Különleges helyet foglalt el a kollektív emlékezetben, s az összes többi harci forma eltörpült mellette. A lövészárkokban négy éven keresztül európaiak milliói élték át a háborút, mert a csaták helyébe a végtelen, felőrlő küzdelem lépett. Ebben az állóháborúban új harci technikák alakultak ki, mint a mérges gázok alkalmazása, a fegyverzet része lett az addig soha nem alkalmazott kézigránát, de a felszerelés fontos kiegészítő eszközének számított az ásó, a fűrész és a drótvágó olló, melyeket a katonák sokszor gyakrabban használtak, mint a lőfegyverüket.
A nagy földtölcsérekkel szaggatott legelső vonal mögött alakították ki a párhuzamosan futó járatok hálózatát, amelyeket szűk összekötő árkok kapcsoltak össze. Az árkok gyakran cikkcakkban húzódtak, hogy kisebb támadási felületet kínáljanak a belövéseknek. Az árkok
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.