A központi hatalom a középkori Magyarországon egyetlen embert jelentett: a királyt. A királyt körülvevő bíróságok jelentős része, valamint az írásbeli feladatokat végző kancellária mind a király nevében fejtette ki tevékenységét. Ahhoz, hogy a különkormányzatok és a központi hatalom viszonyát leírjuk, meg kell tanulnunk a középkor fogalmaival gondolkodni. Szuverenitás, állam, perszonálunió mind az újkor találmányai, a középkorban ezeket nemcsak hogy nem használták, hanem tartalmukat sem ismerték. A különkormányzatnak egyik formája sem magyar sajátosság, mindkettőt ismerték Európa országainak nagy részében. A mindenkori brit trónörökös például mindmáig a walesi herceg címet viseli. A tágabb értelemben vett cseh királyságban, az ún. Vencel-korona országaiban Morvaország saját, a szűkebb értelemben vett Csehországétól eltérő igazgatással rendelkezett egészen az újkorig.
A dinasztikus különkormányzat a dinasztia egyes tagjainak a szokásjog szerint járó uralma, illetve területe. Leggyakoribb formája a dukátus, amikor az uralkodóház hercegei, többnyire a leendő trónörökösök kapták meg a különkormányzati
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
