Kikből lesznek az ország nagy fiai?

Gyer­mek­ko­rom ked­venc nép­me­sé­jé­ben tet­te fel a címül vá­lasz­tott kér­dést a kol­dus­sze­gény, öz­vegy susz­ter, azon tű­nőd­ve, hon­nan ve­gye a pénzt ti­zen­két tehet­sé­ges fia ta­nít­ta­tá­sá­hoz. Az igaz­ság­osz­tó né­pi fan­tá­zia megol­dot­ta a szü­lői gon­do­kat, va­rázs­ere­jű anyó­ka jó ta­ná­csá­val, bu­ta, de gaz­dag óriá­sok ara­nyá­val kanya­rít­va a me­se fo­na­lát egé­szen a sze­ren­csés be­fe­je­zé­sig. Ma­gát a kér­dést azon­ban min­den tör­té­nel­mi kor­szak­for­du­ló­nál meg­fo­gal­maz­hat­juk, ha ar­ra ke­res­sük a vá­laszt, hogy mi­lyen lel­ki-szel­le­mi mu­ní­ció­val lép­nek a tet­tek me­ze­jé­re azok a ve­ze­tők, akik azután év­ti­ze­dek­re, ne­tán év­szá­za­dok­ra el­dön­tik a kö­zös­sé­gek, né­pek, nem­ze­tek sor­sát. A pe­da­gó­gia­tör­té­net­nek pe­dig mond­hat­ni min­den­na­pi ke­nye­re an­nak vizs­gá­la­ta, hogy egy tár­sa­da­lom mi­ként ké­pe­zi a ma­ga elit­jét, hogy a ha­ta­lom ak­tuá­lis bir­to­ko­sai mi­lyen úton-mó­don vál­nak ké­pes­sé nem­csak a ma­guk kü­lö­nér­de­kei­nek ér­vé­nye­sí­té­sé­re, de a kö­zös­ség, az ál­lam irá­nyí­tá­sá­ra is.