Károly Róbert

Az utolsó Árpád-házi király, A III. András 1301. január 14-én elhunyt, ezzel az Árpádház férfiágon kihalt. A nápolyi származású, 13 éves Károly Róbertet azon év tavaszán az esztergomi érsek egy alkalmi diadémmal királlyá koronázta. Mivel Károly Róbertet a délvidéki főurakon (Frangepánok, Babonicsok, Subicsok) túl különösen a pápa támogatta állhatatosan, a magyar előkelők a pápa túlzott befolyásától tartva hívták meg a trónra IV. Béla király leányági dédunokájának, II. Vencel cseh-lengyel királynak a fiát, Vencelt, akit 1301 nyarán a kalocsai érsek koronázott meg a Szent Koronával. Vencel – aki László néven uralkodott Magyarországon – bázisa ekkor jóval szélesebb volt: őt támogatta a tartományurak nagy része és Buda városa is.

VIII. Bonifác pápa ekkor eltiltotta Vencelt a magyar királyi cím használatától és az azzal járó jogok gyakorlásától. Károly Róbert főúri-főpapi bázisa lassacskán gyarapodni kezdett, emellett sikerült szövetséget kötnie Habsburg Rudolf osztrák herceggel Csehország ellenében. Ezért a cseh király 1304 nyarán hazavitte fiát – és a koronázási jelvényeket -, ám Vencel csak 1305 őszén mondott le véglegesen a magyar királyi címről, amikor a koronázási jelvényeket átadta Wittelsbach Ottó bajor hercegnek. Így kerülhetett a Szent Korona – két püspök közreműködésével – Ottó