Iszlám(ok) és iszlamizmus(ok)

Sa­mu­el P. Hun­ting­ton a ki­lenc­ve­nes évek ele­jén szü­le­tett ci­vi­li­zá­ciós pa­ra­dig­má­ját az azóta el­telt idő­szak ese­mé­nyei­nek ha­tá­sá­ra so­kan ön­be­tel­je­sí­tő pró­fé­ci­á­nak ­tart­ják, kü­lö­nö­sen ami a nyu­ga­ti és az isz­lám ci­vi­li­zá­ció szem­ben­ál­lá­sát, úgy­mond há­bo­rú­ját il­le­ti. Ezt az ál­lás­pon­tot lát­sza­nak alá­tá­masz­ta­ni az el­múlt több mint két év­ti­zed­ben isz­lám ci­vi­li­zá­ciós hát­te­rű sze­mé­lyek, szer­ve­ze­tek, moz­gal­mak ál­tal el­kö­ve­tett erő­sza­kos ak­ciók 2001. szep­tem­ber 11-től az Isz­lám Ál­lam (Dá­is – ad-­Dau­la al-Iszlámijja fi l-Irák va-s-Sám) bru­tá­lis fel­lé­pé­sein át a Char­lie Heb­do mun­ka­tár­sai el­le­ni me­rény­le­tig. 

A Nyu­gat há­bo­rú­ban áll az isz­lám­mal” – je­len­tet­te ki Ge­erts Wil­ders, a hol­lan­diai Sza­bad­ság Párt szél­ső­sé­ges né­ze­te­ket val­ló ve­ze­tő­je. Ez az ál­lás­pont azon­ban több szem­pont­ból hi­bás, té­ve­sen ál­ta­lá­no­sí­tó és fél­re­ve­ze­tő. A fő tö­rés­vo­nal ugyanis nem a Nyu­gat és az isz­lám kö­zött hú­zó­dik, ha­nem a két ol­dal (ra­di­ká­lis) szél­ső­sé­ge­sei és mér­sé­kelt­jei kö­zött. Az erő­sza­kos ak­ció­kat, me­rény­le­te­ket vég­re­haj­tó dzsi­ha­di­sták nem azo­no­sít­ha­tók az isz­lám­mal – sőt tet­teik az isz­lám el­vei­vel el­len­té­te­sek –, aho­gyan egyes ra­di­ká­lis, ide­gen-, il­let­ve isz­lám­el­le­nes né­ze­te­ket kép­vi­se­lő pár­tok vagy sze­mé­lyek sem azo­no­sít­ha­tók a Nyu­gat­tal.