Aki most, közel két évtized múltán visszatekint a nyolcvanas évek magyar irodalmára, pontosabban ennek életére és intézményeire, megállapíthatja, hogy ez az évtized az irodalom szabadságharcának korszaka, igaz, kissé hosszúra nyúlt és kiábrándító tapasztalatokkal is terhes korszaka volt. Hasonló szellemi függetlenségi küzdelem ment végbe 1955–1956 folyamán, akkor azonban jóval sebesebb volt az események menete. Az 1956 nyarán kis híján visszaszerzett irodalmi autonómiát azonban a magyar forradalom leverése igen radikálisan és fájdalmasan megszüntette. A nyolcvanas években az autonómiáért viselt küzdelem lassabban haladt előre, voltak átmeneti visszaesései, sőt súlyos kudarcai. Az az irodalompolitika, amely az ötvenes évek „felvilágosulatlan” abszolutizmusát később a mind többet bírált paternalista gyakorlatával váltotta fel, ugyanis egészen 1988 tavaszáig érvényben maradt. Az irodalompolitika ingerülten, nemegyszer hisztérikus intézkedésekkel reagált minden olyan jelenségre, amely a központilag elgondolt irodalommodelltől eltért, vagy éppenséggel a hivatalos állásponttal szemben valamilyen ellenzéki pozíciót képviselt.
Szellem ésPróbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.