rubicon

III. Átalakuló ország, 1786–1861

18 perc olvasás

1786-ban, Nagy Frigyes halála évében Poroszország európai nagyhatalomnak tűnt, megszerezte a sziléziai és nyugat-poroszországi tartományokat, alattvalói létszámát 5,8 millióra növelte, s Európa harmadik legnagyobb hadseregével rendelkezett. A valóságban azonban az ország belül gyenge volt és számos reformra várt. Mindez rövidesen megmutatkozott egy katonai vereségben, amely a Hohenzollern-monarchia létét fenyegette.

A II. Frigyes által teremtett állam kiválóan működött – ha élén erős, okos, határozott, messzire tekintő államférfi állt. De Frigyes utódai nem ezek közé tartoztak. Így 1786–1861 között Poroszország folyamatosan súlyos kül- és belpolitikai válságokba került.

A francia forradalom és a német államok

Amikor a párizsi polgárok 1789. július 14-én megrohamozták a Bastille-t, a felkelés Európa összes uralkodóját megdöbbentette. II. Frigyes Vilmos 1791-ben a II. Lipóttal (német-római császár, Ausztria uralkodó főhercege, cseh és magyar király 1790–1792 között) közösen kiadott pillnitzi nyilatkozatban nyíltan szembefordult a forradalmi Franciaországgal. Mindez rendkívül veszélyes politika volt, mivel Poroszország háborúba kényszerült egy fanatikus ellenféllel, amely rövidesen egész nemzetét harcra mozgósította.

Napóleon bevonulása Berlinbe, 1808

1806-ban Poroszország katasztrofális vereséget szenvedett Bonaparte Napóleon csapataitól a Jénánál és Auer­städtnél vívott kettős ütközetben. A magasan motivált, mozgékony francia csapatok élén egy zseniális

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta