Igazságot Magyaroszágnak

1927. június 21-én a Daily Mail című nagypéldányszámú londoni újságban a lap tulajdonosa, Harold Sidney Harmsworth Rothermere angol sajtómágnás, cikket jelentetett meg „Magyarország helye a nap alatt” címmel. A lord a trianoni békeszerződést a magyar etnikumot mélységesen sértő döntései miatt bírálta, s rámutatott arra, hogy a békeszerződés következtében olyan feszültség keletkezett a dunai régióban, amely akár háborús konfliktushoz is vezethet. Ezért azt ajánlotta, sőt, kívánta, hogy e veszély elhárítása érdekében az ún. utódállamok önként adják vissza Magyarországnak azokat a területeket, amelyeknek lakossága teljesen vagy túlnyomó többségükben magyar.

Mi, illetve ki késztette a dúsgazdag angolt ilyen cikk megírására, majd az ebből kibontakozó Igazságot Magyarországnak! (Justice for Hungary!) mozgalom támogatására? Rothermere korábban is sokféle jótékonysági, emberbaráti akcióban vett részt, támogatta különböző elnyomott, hátrányos helyzetű népcsoportok küzdelmét. Ezek sorába illeszkedett a magyar ügy. Mint 1939-ben Londonban kiadott kötetében (My Campaign for Hungary) írta, a magyarokat ért sérelmekre a magyar származású Hohenlohe Stefánia hercegnő hívta fel a figyelmét, ő szorgalmazta, hogy tekintélyét vesse latba a magyar területi revízió érdekében. Ilyen irányban igyekezett befolyásolni a lordot akkori titkára is, aki egy Budapestről kivándorolt újságíró volt.

A cikk óriási hazai és nemzetközi visszhangot váltott ki. Magyarországon a revíziót mindenáron követelők úgy vélték, Nagy-Britannia változtatott addigi politikáján, amely ugyan támogatta a Horthy-rendszert, de soha, egyetlen pillanatig sem terjesztette ki e támogatást a területi revízióra. 1927. július 27-én Herczeg Ferencnek, a korszak írófejedelmének elnökletével megalakították a Magyar Revíziós Ligát. Budapest főváros közgyűlése ünnepi feliratban köszöntötte a lordot és aranytollat ajándékozott neki. A lelkesedés ma-gasra csapott, verseket, ódákat intéztek a lordhoz, asszonyok kézimunkákat készítettek és küldtek számára, igen sokan különböző támogatást kérő levelekkel árasztották el.

Bizonyos rokonszenvvel figyelte Rothermere akcióját az a liberális-demokratikus-szocialista ellenzék, amely komoly aggodalommal fogadta az 1927 áprilisában aláírt olasz–magyar barátsági szerződést. Attól tartottak, hogy Bethlen István importálni fogja Mussolini fasiszta módszereit. Rassay Károly, a rendszer polgári liberális ellenzékének vezére, felfogásukat így fogalmazta meg az Újság című lap 1928. május 22-i számában: „a revízió útja egybeesik a mi programunk vonalával”, de „nem fegyveres kaland az az út,