Hová tűnt a demokrácia?

Kiin­du­ló­pon­tunk – hi­po­té­zis­ként –, hogy a ma­gyar tár­sa­da­lom a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú be­fe­jez­té­vel al­kal­mas ál­la­pot­ban volt ah­hoz, hogy megin­dul­jon a de­mok­ra­ti­kus evo­lú­ció út­ján. Az ad­dig­ra csak­nem százéves  par­la­men­tá­ris ha­gyo­má­nyok ko­moly elő­kép­zést je­len­tet­tek. Még na­gyobb erőt adott a ma­gyar par­la­men­ta­riz­mus – és tár­sa­dal­mi vi­szo­nyok – csö­ke­vé­nyei­vel szem­be­ni egy­re erő­sö­dő el­len­szenv, vál­toz­ta­tá­si igény. 

Ez meg­mu­tat­ko­zott po­li­ti­kai prog­ra­mok­ban, jo­gá­szi szak­mun­kák­ban és szer­teága­zó szo­ciog­rá­fiai iro­da­lom­ban is. A tár­sa­da­lom ré­teg­ző­dé­se alkal­mas ta­laj volt a mo­dern, ugyanak­kor sa­já­to­san ma­gyar párt­struk­tú­ra kiala­ku­lá­sá­hoz. A nagy­bir­tok s ve­le a nagy­bir­to­kos arisz­tok­rá­cia fel­szá­mo­lá­sa ko­moly aka­dályt tün­te­tett el a de­mok­ra­ti­zá­ló­dás út­já­ból. Igaz, ugyan­ak­kor a pol­gár­ság sú­lyos vesz­te­sé­gei gyen­gí­tet­ték a de­mok­rá­cia bá­zi­sát.