Hogyan kötöttük meg a békét a világháború után?

„Ha sza­vaim ékes­szó­lóak vol­tak, úgy az nem az én ér­de­mem: ma­guk a té­nyek be­szél­nek ékes­szó­lóan.”

Apponyi a bé­ke­kül­dött­ség élén ja­nuár 7-én ér­ke­zett Pá­rizs­ba. A de­le­gá­ció egyik fő­meg­bí­zott­ja­ként ő volt a tes­tü­let el­nö­ke, s az ő ha­tás­kö­ré­be tar­toz­tak a Nem­ze­tek Szö­vet­sé­gé­vel, a nép­sza­va­zá­sok­kal, a ki­sebb­sé­gi jo­gok­kal, a nem­zet­kö­zi jog­sé­rel­mek­kel, va­la­mint a bé­ke­ter­ve­zet po­li­ti­kai ren­del­ke­zé­sei­vel kap­cso­la­tos kér­dé­sek. Ja­nuár 15-én ő vet­te át hi­va­ta­lo­san a bé­ke­fel­té­te­le­ket, más­nap pe­dig hosszú be­széd­ben fej­tet­te ki a ma­gyar de­le­gá­ció ál­lás­pont­ját. Ja­nuár 18-án a kül­döt­tek több­sé­gé­vel ha­zauta­zott, majd feb­ruár 11-én vissza­tért Pá­rizs­ba – új inst­ruk­ciók­kal és új bead­vá­nyok­kal –, s már­cius vé­géig Neuillyben tar­tóz­ko­dott a de­le­gá­ció­val. Apponyi el­nök­ként in­kább szim­bo­li­kus, in­teg­rá­ló sze­re­pet ját­szott, a po­li­ti­kai mun­kát áten­ged­te Beth­len­nek és Te­le­ki­nek, a fon­tos dön­té­sek meg­ho­za­ta­lá­ban azon­ban nem le­he­tett meg­ke­rül­ni őt. Már­cius 30-án vissza­tért Bu­da­pest­re, s a vég­le­ges bé­ke­fel­té­te­lek megis­me­ré­sét kö­ve­tően, má­jus 16-án be­je­len­tet­te a bé­ke­de­le­gá­ció le­mon­dá­sát.

Egy év­ti­zed­del ké­sőbb Apponyi fel­ké­rést ka­pott a kor­mány­tól visszaem­lé­ke­zé­sei­nek megírá­sá­ra. Az 1933-ban posz­tu­musz meg­je­lent könyv egyik fe­je­ze­te a bé­ke-elő­ké­szí­tés mun­ká­ját te­kin­tet­te át az elő­ké­szü­le­tek­től a fran­cia–ma­gyar tit­kos tár­gya­lá­so­kig – meg­le­he­tős pon­tos­ság­gal és sok sze­mé­lyes él­mény felelevelenítésével. Az aláb­biak­ban eb­ből adunk vá­lo­ga­tást.