Hitler ellenfelei

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú után a né­met tár­sa­da­lom az el­lenál­lók tár­sa­dal­má­vá vált. A né­pes­ség je­len­tős ré­sze gon­dol­ta úgy, hogy sze­mély sze­rint nem fe­le­lős a megelő­ző 12 évért, hi­szen ha el­lenál­lást nem is ta­nú­sí­tott, de legalább fenn­tar­tá­sok­kal, il­let­ve egyet nem ér­tés­sel vi­szo­nyult a nem­ze­ti­szo­cia­lis­ta rend­szer­hez. Ez a faj­ta el­ha­tá­ro­ló­dás a szov­jet meg­szál­lá­si öve­zet­ben és ké­sőbb a Né­met De­mok­ra­ti­kus Köz­tár­sa­ság­ban az ál­la­mi dokt­rí­na ré­szé­vé vált, hi­szen az NDK a „ha­la­dó” né­met tör­té­ne­lem foly­ta­tó­já­nak te­kin­tet­te ma­gát. Az el­lenál­lás ügye óha­tat­la­nul össze­fo­nó­dott az­zal a kér­dés­sel, hogy mi­ként volt egyál­ta­lán ké­pes a nem­ze­ti­szo­cia­liz­mus – az elő­ze­tes vá­ra­ko­zá­sok­kal el­len­tét­ben – 12 éven át ha­tal­mon ma­rad­ni. A rend­szer­hez va­ló vi­szony rend­kí­vül bo­nyo­lult, nem le­het egy­sze­rűen elin­téz­ni olyan vá­la­szok­kal, mi­sze­rint a né­me­tek va­ló­ban nagy­ha­tal­mi­ság­ra vágy­tak, s vég­le­te­sen te­kin­tély­tisz­te­lők vol­tak, il­let­ve az­zal, hogy mit te­het­tek vol­na egy ilyen jól szer­ve­zett re­zsim­mel szem­ben. Hans Mommsen sze­rint a né­me­tek haj­lan­dóak vol­tak megelő­le­gez­ni a bi­zal­mat a rend­szer­nek, ami az­tán vég­ze­tes­sé vált, a rend­szer meg­re­for­mál­ha­tó­sá­gá­ba ve­tett hit pe­dig még a re­zsim el­len­zői­nél is túl so­káig ki­tar­tott, de a dön­tő ok mégis­csak a né­me­tek hiá­nyos el­le­nál­ló­e­re­jé­ben rej­lett.