Hitler bombája

A történeti irodalomban évtizedekig a második világháborús német atomprogram meghiúsulásáról lehetett olvasni. Rainer Karlsch német kutató azonban bepillanthatott a szovjet csapatok által zsákmányolt iratokba, és Hitlers Bombe. Die geheime Geschichte der deutschen Kernwaffenver­suche című monográfiájában romba döntötte a korábbi megállapításokat.

A háború alatti német kutatómunka a Hadsereg-fegyverzeti Hivatalban (HWA) Kurt Diebner vezetésével működőképes atomreaktor építésére irányult, amelyet „urángépnek” neveztek. A német uránprojekt nem alkotott zárt, egységes kutatási programot: kezdetben közel 100 tudós 19 különböző intézetben dolgozott. Mindez nehezítette a tudományos véleménycserét és lassította a projekt munkálatait.  

1944-től az SS a rakétafejlesztés mellett az atombomba-kísérleteket is kézbe vette és összekötötte egymással, s a programot Kammler SS-tábornok felügyelte. 1945 márciusában a Türingiában fekvő Ohrdruf katonai gyakorlótéren két kísérleti robbantásra került sor. A több száz kísérleti alany a közeli koncentrációs tábor foglya volt, akiknek holttestét utána máglyákon égették el. De Himmler, Kammler és Speer 1945. március végén végérvényesen belátta, hogy hi­ányoznak az új fegyver bevetésének feltételei. Néhány taktikai atomfegyver használata a fronton már nem állíthatta volna meg a szövetségeseket, a fő­vá­rosaik elleni meglepetésszerű támadáshoz pedig hiányoztak a hor­do­­zó­eszközök.