Három zsablyei áldozat

Öz­vegy Ba­kos Fe­renc­né Pin­tér Ro­zá­lia (Du­na­gár­dony, 1907–Pa­lán­ka, 1995) hosszú éve­ken át egy ház­tar­tás­ban élt ki­seb­bik fiá­val, Pál­lal. (Zsablya, 1932–Pa­lán­ka, 2007). Csa­lád­juk tra­gé­diá­ját szám­ta­lan­szor át- meg át­be­szél­ték egy­más kö­zött. A fiú fel­jegy­zé­se­ket ké­szí­tett, s ké­sőbb e jegy­ze­tek alap­ján ve­tet­te pa­pír­ra em­lé­keik aláb­bi összeg­zé­sét. Sa­ját él­mé­nyei­ket kiegé­szí­tet­ték olyan hely­be­liek­től szer­zett ér­te­sü­lé­sek­kel, akik­nek szin­tén vé­gez­tek ki hoz­zá­tar­to­zó­ját. Ba­kos­né há­rom csa­lád­tag­ját vesz­tet­te el: Pin­tér An­talt, az édes­ap­ját; id. Ba­kos Fe­ren­cet, a fér­jét; ifj. Ba­kos Fe­ren­cet, az idő­seb­bik, kis­ko­rú le­gény fiát. A hi­va­ta­los mi­nő­sí­té­sek sze­rint mind­hár­mu­kat azért vé­gez­ték ki, mert részt vet­tek a ma­gyar ha­tal­mi szer­vek ál­tal 1942 ja­nuár­já­ban vég­re­haj­tott raz­ziá­ban. En­nek el­lent­mon­da­nak a té­nyek. 

Pin­tér An­tal a ki­vég­zé­se­kor a 73. élet­évét ta­pos­ta. Na­za­ré­nus hi­tű pré­di­ká­tor volt, aki­nek rend­sze­re­sen je­len­te­nie kel­lett a zsablyai csend­őr­sé­gen, hogy a gyü­le­ke­zet előtt mi volt pré­di­ká­ció­já­nak té­má­ja, mert igen gyak­ran fej­te­get­te a szá­muk­ra fon­tos hit­té­telt, ne­ve­ze­te­sen azt, hogy nem sza­bad fegy­vert fog­ni. Emiatt gyak­ran zak­lat­ta őt a ma­gyar ha­tó­ság. Idősb Ba­kos Fe­renc a raz­zia ide­jén moz­gó­sí­tott pol­gár­őri szol­gá­la­tot tel­je­sí­tett Verbászon. Az if­jab­bik Ba­kos Fe­renc a raz­zia ide­jén ti­zen­négy éves is­ko­lás volt, s a vé­res na­pok alatt Bu­da­pes­ten tar­tóz­ko­dott a ro­ko­nok­nál. Ki­vég­zé­se­kor nem töl­töt­te még be a 17. élet­évét. Bár az ár­tat­lan­sá­got utó­lag ál­ta­lá­ban ne­héz bi­zo­nyí­ta­ni, e há­rom ál­do­zat ese­té­ben ez min­den két­sé­get ki­zá­róan meg­te­he­tő.