Európa és a klasszikus ókor

Eu­ró­pa tör­té­ne­té­ben az ed­di­gi leg­si­ke­re­sebb kí­sér­le­tet a ró­maiak tet­ték egy egy­sé­ges ci­vi­li­zá­ció meg­te­rem­té­sé­re. De bár­mi­lyen elis­me­rés­re mél­tó volt is a ró­maiak po­li­ti­kai prak­ti­ku­ma, ka­to­nai rá­ter­mett­sé­ge, jo­gi ér­zé­ke, egyál­ta­lán nem ve­te­ked­het­tek a gö­rö­gök kultu­rá­lis tel­je­sít­mé­nyé­vel. Hel­lászt ugyan el­foglal­ta a vi­lág­bi­ro­da­lom­má te­re­bé­lye­se­dő Róma, de mű­velt­sé­gét nem meg­sem­mi­sí­tet­te, ha­nem átörö­kí­tet­te az utó­kor­ra. Ez a gö­rög–ró­mai kul­tú­ra lett a maj­da­ni eu­ró­pai mű­velt­ség egyik szilárd alapja. De ah­hoz, hogy a kö­zép­ko­ri Euró­pa meg­szü­let­hes­sen, össze kel­lett omol­nia az ókor leg­na­gyobb bi­ro­dal­má­nak.