„Megbámultuk a fényes kivilágításokat, a lángoló tündérpalotákat, amelyekkel a küldöttek versengve igyekeztek egymást túlszárnyalni. Esterházy hercegé azonban valamennyin túltett. […] A nagyúr az ünnepélyes nap tiszteletére mellőzte kedvezőtlen fekvésű szállását s annak környékét, hanem ehelyett a Rossmarkt szép hársfasorát ékesítette föl, elöl színesen kivilágított portállal, a háttérben pedig még annál is fényesebb távlattal. A fák között áttetsző talapzaton fénypiramisok és golyóbisok álltak, egyik fától a másikig lámpafüzérek húzódtak, s azokon csillárok függtek. Itt andalogtunk hát négyesben, úgy éreztem magam Gretchen oldalán, mintha az elíziumi boldog mezőkön járkálnék, ahol az ember a fáról töri a kristályserleget, amely tüstént megtelik a kívánt borral, s ahol kezével rázza le a gyümölcsöt, amely aztán a tetszés szerinti ételre változik” – írta 1764-ben Goethe, amikor Frankfurtban Mária Terézia fia, József német-római császárrá koronázásának ünnepe elkezdődött. Uralkodója képviseletében Esterházy Miklós (1714–1790) herceg volt jelen, kinek egyéniségét a kortársak a neve elé tett „Fényes” szóval jellemezték, s aki – mint az akkor 15 esztendős, hangulatokra kamaszként nyilván érzékeny költő lejegyezte – már itt rászolgált a kapott jelzőre.
Az
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta