rubicon

Egy hazugságtákolmány tündöklése és bukása

Rajk–Tito-perek Magyarországon, 1948–1956
27 perc olvasás

Magyarországon 1949-ben töretlenül folytatódott annak a kommunista Einrichtungswerknek a gyakorlatba való átültetése, amely 1948 nyarán a két „munkáspárt” – a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt – erőltetett és kontraszelektált fúziójával kapott újabb lendületet. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) egyeduralmának kiépítését szolgálta a következő évben a Magyar Függetlenségi Népfront nevű fantomszervezet megalkotása a korábban pro forma önálló koalíciós partnerek (független kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt) árnyékpártokká degradálásával és az idő előtti parlamenti választások kiírásával. (Az 1947. augusztus végén megválasztott parlament négyéves ciklusából mindössze másfél év telt el.) A képviselő-választás új eljárásmódja szerint a nem kommunista pártok reprezentánsai közül már jelölt is csak az lehetett, akit a kommunista pártközpont előzetesen jóváhagyott. A választó­jogosultak ettől kezdődően csupán arra az egyetlen „népfrontlistára” szavazhattak, amelyen a többséget kitevő kommunista párttagok mellett kapott helyet néhány – korábban más pártból ismert – kriptokommunista, illetve megbízható „társutas”. Az eredmény e prejudikáló választási metódusnak megfelelő volt: az ún. népfrontlista 98 százalékos győzelmét adták hírül, amelyet az MDP vezetése saját társadalmi legitimáltságaként könyvelt el. 

Az

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.