Eduard Benes

Eduard Benes a következőképp fogalmazott, amikor visszaemlékezett első világháború alatti propagandatevékenységére: „Mi, a külföldi mozgalom vezetői, a háború alatt kezünkben tartottuk az Osztrák–Magyar Birodalom megsemmisítésének vagy megmentésének a kulcsát.” A cseh kérdés valóban a Monarchia sorsának a kulcsát jelentette, ezt a kulcsot azonban 1918 májusáig nem a csehszlovák emigráció vezetői, hanem a szövetséges hatalmak tartották a kezükben. Mindez persze nem csökkenti Benes sajátos érdemeit abban, hogy a cseh nemzet maximálisan ki tudta aknázni a Monarchia összeomlásában rejlő lehetőségeket.

1915-ben Benes ismeretlen emberként érkezett az emigrációba, ám rövid idő alatt felülkerekedett a mozgalomban részt vevő honfitársain, és szinte a semmiből építette ki Franciaországban a csehszlovák emigráció legjelentősebb központját. Ellenfeleivel kíméletlenül leszámolt, s az emigrációs mozgalom legfélelmetesebb embere lett. Kemény, rideg, sokszor durva tárgyalási módja közismert volt. Szilárd, pragmatikus, minden szentimentalizmustól mentes politikussá vált, aki a módszerekben sem válogatós. Nem alaptalanul nevezik a kor machiavellistájának.

Az emigrációban szoros kapcsolatba került Masarykkal, aki először nem helyeselte távozását a Monarchiából. Később Masaryk meggyőződhetett arról, hogy Benes nemcsak tehetséges és nagyszerű szervező, hanem elképzeléseinek tökéletes végrehajtója, ezért maga mellé