Dokumentumok a magyar–szovjet fogyolycsere tárgyalásokhoz, 1920–1922

Csicserin külügyi népbiztos válaszjegyzéke gróf Teleki Pál külügyminiszterhez 1920. december 30. „Az Orosz Kormány visszautasítja azokat a vádakat, melyekkel az Önök közvetítésével a szélsőséges militaristák szűk kasztja illeti, amely jelenleg nyílt erő alkalmazásával és a legleplezetlenebb erőszakkal tartja kezében a Magyarország feletti hatalmat, amit román szuronyok vívtak ki számára. Ez a kormány [a magyar kormányról van szó ? K. A.], amely gyilkosságok és pogromok segítségével tartja fenn uralmát, amely a verést, a kínzást és a banditizmust politikai eszköztárába emelte, a legkevésbé sincs abban a helyzetben, hogy az emberi humánumhoz és a civilizációhoz apelláljon. Ennek a kasztnak azon képviselői, akik jelenleg Oroszországban vannak, a fejükkel felelnek azokért a tettekért, melyeket a magyar kormány áldozataival, a népbiztosokkal és az orosz hadifoglyokkal szemben elkövet, és akik nem nekünk tehetnek szemrehányást, hanem csakis saját kormányukat vádolhatják, mivel az kényszerít minket arra, hogy az egyetlen, kezünkben lévő eszközhöz, a túszszedés gyakorlatához folyamodjunk, hogy megmentsük áldozatai közül azokat, akiknek megmentése szent kötelességünk. Éppen a jelenlegi Magyar Kormány az igazi bűnös, amely halálos ítélettel fenyegeti a velünk szövetséges Magyar Tanácskormány tagjait és üldözi a még magyar területen lévő orosz hadifoglyokat, ő a felelős azokért a megtorló intézkedésekért, melyek részünkről csak a jogos önvédelem eszközei, hogy teljesítsük a reánk háruló kötelezettséget és megmentsük azokat, akiknek védelmében az év folyamán rádiótáviratok egész sorával léptünk fel.

Hogy a lehető leggyorsabban elérjük a magunk elé kitűzött célt, elfogadjuk az Önök ajánlatát, és azt javasoljuk, hogy Revalban kezdjék meg a megbeszéléseket Diplomáciai Képviselőnkkel, Litvinovval, akit elláttunk a szükséges meghatalmazással, és aki meg fog állapodni az Önök Képviselőjével a tárgyalások idejéről és konkrét formáiról.

Csicserin külügyi népbiztos”

*****

Jungerth Mihály levele Kánya Kálmán külügyminiszter-helyetteshezRiga, 1922. március 2.

Kegyelmes Uram!

Hivatalos jelentésemhez vagyok bátor még a következőket hozzátenni.

Legelsősorban engedd meg kegyelmes uram, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki azért, hogy nem engedted meg, hogy néhány ember, rövidlátása és