Deák Ferenc a reformkorban

Ke­vés em­ber­re il­lett job­ban a ma­ga ko­rá­ban a ré­gi köz­mon­dás: Gau­de­ant be­ne na­ti, mint Deák Fe­renc­re. És­pe­dig mind­két for­dí­tá­sá­ban: ör­vend­je­nek a jó hely­re (va­gyon­nal) szü­le­tet­tek, és ör­vend­je­nek a jó­kor (jó idő­ben) szü­le­tet­tek. Deák Za­la me­gyei köz­ne­me­si-bir­to­ko­si csa­lád sar­ja­ként lát­ta meg a nap­vi­lá­got, s ez fel­jo­go­sí­tot­ta, mintegy el­hív­ta a közélet­ben va­ló rész­vé­tel­re. S az a tény, hogy 1803-ban szü­le­tett, he­lyét ama nagy re­form­nem­ze­dék tag­jai kö­zött je­löl­te ki, akik a 19. szá­zad ele­jén szü­let­vén (mint Kos­suth, Bat­thyá­ny és so­kan má­sok), nem­csak fel­vál­tot­ták az előt­tük já­ró po­li­ti­ku­si