Bukovinai székely exodus, 1944–1945

A negy­ve­nes évek vé­gé­től a ha­zai nép­raj­zi és szo­ciog­rá­fiai ku­ta­tá­sok­ban kiemelt he­lyet fog­lal el a Tol­na és Ba­ra­nya me­gyé­ben le­te­le­pí­tett bu­ko­vi­nai szé­ke­lyek né­pi kul­tú­rá­já­nak vizs­gá­la­ta. Ez fő­leg az­zal ma­gya­ráz­ha­tó, hogy tör­té­ne­tük so­rán vé­gig ki­sebb­ség­ben él­tek, tá­vol a ma­gyar­ság ál­tal la­kott kár­pát-me­den­cei törzs­te­rület­től. Ez a hely­zet azon­ban nem ered­mé­nyez­te iden­ti­tá­suk meg­vál­to­zá­sát vagy lé­lek­szá­muk je­len­tős csök­ke­né­sét. Ép­pen el­len­ke­ző­leg, egy­há­zi ve­ze­tőik és ma­gyaror­szá­gi tá­mo­ga­tó szer­ve­ze­tek se­gít­sé­gé­vel már a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­től szo­ros kap­cso­la­to­kat épí­tettek ki az anya­or­szág­gal. Ugyaneb­ben az idő­ben a bu­ko­vi­nai ma­gyar­ság egy fo­lya­ma­to­san gya­ra­po­dó kö­zös­ség­gé, la­kó­te­rü­le­te pe­dig né­pes­ség-ki­bo­csá­tó vi­dék­ké vált.