Budapesti civil hadifoglyok

Miután a szovjet csapatok 1944. augusztus 26-án átlépték a Keleti-Kárpátok vonalát, alig négy hónappal később, 1944 karácsonyán körülzárták a magyar fővárost, de a „Festung Budapest” védői keményen ellenálltak. Budapest menetből való bevétele nem sikerült, ezért R. J. Malinovszkij marsall kénytelen volt a magyar főváros körülzárása és ostroma mellett dönteni. Ezzel azonban értékes időt vesztett, s csak 1945. február 13-án vette be a rommá lőtt Budapestet. 

Mivel Sztálinnak igazolnia kellett, hogy csapatai miért időztek ennyit Budapestnél, elkendőzte a valóságot, vagyis azt, hogy a Budapestet ostromló kb. százhetvenhatezer szovjet harcost hetven-nyolcvanezer mindenre elszánt német és magyar katona tartóztatta fel. Malinovszkij jelentése szerint csapatai február 13-án befejezték a Budapesten körülzárt ellenséges hadseregcsoport szétverését, elfoglalták Magyarország fővárosát, Budapestet, s 110 000 ellenséges katonát és tisztet ejtettek foglyul. Ezzel a „kegyes” hazugsággal több mint százezer budapesti és főváros környéki civil sorsa pecsételődött meg. 

Csak 1945 februárjában ötvenezer Budapest környéki férfit szedtek össze a szovjetek, hogy a kellő hadifogolylétszámot produkálni tudják. A német és magyar katonák mellett hajtóvadászat indult a budapesti egyenruhás közalkalmazottak, rendőrök, postások, „beszkárt”-alkalmazottak és az itt rekedt csendőrök után, de szemrebbenés nélkül transzportba vágtak olyanokat is, akik a szovjet oldalon vettek részt a harcokban, vagy éppenséggel korábban üldözöttek voltak. 

Amikor ez sem volt elegendő, a polgármesteri hivatalok nyilvántartásai alapján szedték össze a német nevűeket, elvitték a tizenéves leventéket, de az is előfordult, hogy utcai járókelőkből egészítették ki a hadifoglyok létszámát. Korra és nemre tekintet nélkül férfiakat, kamaszokat, nőket és idős embereket is foglyuk ejtettek. Esetenként civileket öltöztettek német egyenruhába, hogy ruházatuk alapján is hadifoglyoknak látszódjanak. 

A szovjetek számtalanszor halottak eltemetésére, állati tetemek elföldelésére, néhány napos közmunkára vagy romeltakarításra hajtottak el embereket azzal az ígérettel, hogy erről igazolást kapnak, aztán a „málenkij robotból” többesztendős hadifogság lett, csupán azért, hogy Malinovszkij ne legyen kegyvesztett Sztálinnál.