Ha valaki 1812 szeptemberében, amikor Moszkva lángokban állt, I. Sándornak azt mondta volna, hogy két év múlva kozák őrtüzek gyúlnak Párizs utcáin, azt a cár feltehetően tébolydába záratja, hiszen ekkor úgy tűnt, a cárok minden addigi szerzeménye Napóleon francia Európájának részévé válik. Pedig 1814-ben valóban bekövetkezett az, amiről még a szovjet korszak politikusai is csak álmodhattak: orosz csapatok állomásoztak Nyugat-Európában.
CsendőrszerepbenMinden oroszok cárja, Sándor meghatározó személyisége lett a napóleoni korszakot lezáró bécsi rendezésnek. Az a tény pedig, hogy megkapta Lengyelország nagy részét Varsóval együtt, azt jelentette, hogy Oroszország a földrajzi értelemben vett Közép-Európa szomszédja lett. Katonai erejét és geostratégiai helyzetét arra használta, hogy növelje befolyását, s átvegye a franciák szerepét. Igaz, Sándor nem egy Lisszabonig terjedő birodalomban gondolkodott, hanem az európai érdekek hangoztatása mögé rejtette az orosz hatalmi ambíciókat. Eszközeinek skálája igen széles volt: ügynököket küldött Itáliába, Spanyolországba, Dél-Amerikába, hogy zavargásokat szítsanak. A belső zűrzavar pedig
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
