rubicon

Bethlen István és Teleki Pál konzervativizmusa

A jobboldaliság változatai
18 perc olvasás

A Horthy-korszak két jellegadó politikusának, Bethlen Istvánnak és Teleki Pálnak pályája – a kezdeti párhuzamosságok és rokoni szálak dacára – legkésőbb a húszas években szétvált: másként látták a magyar társadalmat feszítő problémákat, és más válaszokat adtak egyes kérdésekre. 

Az alábbiakban azt vesszük szemügyre, hogy melyek voltak azok a súlyponti kérdések világnézetükben, amelyek meghatározták, hogyan reagáltak egyes eseményekre és a koreszmékre.

„Korlátok közé kell szorítani a pártok gyilkos harcát és elsősorban az osztályharcot, amely ahelyett, hogy a hasznos elemeket juttatná felszínre, a nép, elsősorban az alsóbb néposztályok lelkében megsemmisítéssel fenyegeti a még meglévő erkölcsi értékeket.

Ha ezt sikerül elérni, úgy ez sok nép számára megváltást és felbecsülhetetlen értékű haladást fog jelenteni. De ott is csak úgy, ha a liberális demokratikus kor nagy vívmányai, a polgári egyenlőség, a személyes szabadság, a lelkiismeret szabadsága és elsősorban a népek önrendelkezési joga nem fognak egyesek diktatúrájának önkénye alatt elpusztulni. Hagyománynak és forradalomnak itt is szintézissé kell összeolvadniok, mert csak a szabad verseny és a szolidáris együttműködés ötvözete jelentheti számunkra az egyetlen, emberileg elfogadható megoldást.” (Bethlen István: Hagyomány és forradalom. Magyar Szemle, 1934. február)

„Van egy állameszme, van az állami életnek egy formája, amely ennek a gondolatnak a jegyében született meg, de nem ma, hanem kilencszáz esztendővel ezelőtt, még pedig itt

Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!

Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:

  • Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
  • Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
  • Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta