Az utolsó napok

1945 kö­ze­pén meg­kez­dő­dött a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú utol­só nagy csa­tá­ja a né­met bi­ro­dal­mi fő­vá­ro­sért, az ak­kor már rom­hal­maz­zá vált Ber­li­nért. Hit­ler alig ér­zé­kelt va­la­mit a tra­gé­diá­ból, mert utol­só he­teit ugyan a vá­ros cent­ru­má­ban, ám nyolc mé­ter­rel a föld alatt lé­vő bun­ke­ré­ben töl­töt­te, s szin­te min­den rea­li­­tás­­ér­zé­két el­ve­szí­tet­te. 

Ti­zen­két év­nyi ura­lom után a nem­ze­ti­szo­cia­lis­ta rend­szer po­li­ti­kai­lag, ka­to­nai­lag, gaz­da­sá­gi­lag és er­köl­­csi­leg is összeom­lott. A vé­gig­pusz­tí­tott or­szág­ban a szö­vet­sé­ge­sek csa­pa­tai ál­lo­má­soz­tak, s az NSDAP ve­ze­tői az utol­só pil­la­nat­ban sa­ját ma­gu­kat men­tet­ték. Sőt rész­ka­pi­tu­lá­ció­ról tár­gyal­tak vol­na a nyu­gati ha­­tal­mak­kal, hogy majd ve­lük együtt a Szov­jetunió el­len for­dul­ja­nak. 

Ber­lin eles­te és Hit­ler ön­gyil­kos­sága után a Flens­burg mel­let­ti Mür­vik lett a ná­ci Németor­szág utol­só kor­mány­szék­he­lye. Dö­nitz ad­mi­rá­lis­nak azon­ban csak egy vá­lasz­tá­sa maradt: a fel­té­tel nél­kü­li ka­pi­tu­lá­ció.