Az utcán sétálva tartotta hittanóráit

Család, gyermekkor

’Sigmond László 1911. augusztus 3-án született Budapesten. Édesapja ’Sigmond Elek (1873, Kolozsvár – 1939, Budapest), vegyész, kutató, agrogeológus volt, a talajtudomány nemzetközi hírű tudósa, a Műegyetem professzora, MTA-tag, a Corvin-koszorú birtokosa. Öccse ’Sigmond Rajmund Andor (1919–1994) volt: őt 1944-ben szentelték pappá, domonkos szerzetes, szociológus, zsinati szakértő volt, 1961 és 1964 között a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem rektora. Amikor az édesanya, Hajnik Erzsébet Trianon évében, 1920-ban – fiai még csak kilenc-, illetve egyévesek voltak – elhunyt, a megözvegyült apa fokozottan a tudomány és a munka felé fordult, és két gyermekét a nővére segítségével nevelte fel.

’Sigmond László 1929-ben érettségizett a budapesti Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban. Nyolc éven át kitűnő tanuló volt, utolsó évesként magyarból középiskolai tanulmányi versenyen első helyezett lett, jubileumdíjat és rendszeresen egyéb jutalmakat is nyert. László a felső tagozatosok 60 főt számláló Mária-kongregációjának prefektusa volt – ennek egy karitatív és egy missziós alcsoportja volt, melyek aktívan igyekeztek gondoskodni a rászorulókról.

Szerzetes, tanár, cserkész

’Sigmond László 1929. augusztus 29-én belépett a rendbe, ekkor kapta a Lóránt nevet. 1935. június 22-én ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett, egy héttel később, 29-én pappá szentelték.

Teológiát tanult, és a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1936 és 1944 között egykori iskolájában, a ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában tanított magyart, franciát és hittant. 1941-ben kinevezték a Ciszterci Tanárképző Főiskola tanárának is.

Gyermekkorától aktívan részt vett a cserkészéletben. 1923-tól, 12 éves korától a Szent Imre Gimnázium 25. számú Szent Imre-cserkészcsapatának tagja volt. ’Sigmond 1934-ben a Szent László-raj, 1935-ben a Motz Atanáz-raj vezetője, 1937-től 1941-ig pedig az iskolai Szent Imre-cserkészcsapat parancsnoka volt. 1937-ben 12 cserkésszel részt vett a hollandiai V. cserkész-világdzsemborin. 

1922-ben Horthy Miklós kormányzó kinevezte Teleki Pált Magyarország főcserkészévé, majd tiszteletbeli főcserkész lett. A miniszterelnök tragikus halála után egy évvel, 1942 őszétől ’Sigmond a Teleki-(rover)raj vezetője, 1943-ban a Kaszap István-raj parancsnoka volt.

Világháború, szerzetesrendek feloszlatása

’Sigmond Lóránt a második világháborúban tábori lelkész volt. Magyarország német megszállását követően, 1944. április 7-én vonult be – emiatt már nem lehetett ott öccse újmiséjén, amelyet Rajmund a pappá szentelése után, április 16-án mondott Budapesten, a domonkos rend Thököly úti templomában. Lóránt atya a hazatérte után, 1945-ben rövid ideig újra Budapesten tanított a gimnáziumban, de 1946-ban Zircre hívták: novíciusmester, a rendi növendékek spirituálisa és teológiai tanára lett.

1948-tól kezdve az egyház mozgástere egyre szűkült, fokozódtak a katolikus egyház elleni támadások, melyek célpontjai elsősorban a tanítással, az ifjúság nevelésével foglalkozó paptanárok, a cserkészvezetők és a különböző egyházi szervezetek élén álló szerzetesek. 1950. augusztus 23-án a ciszterci rendi tanács azt a döntést hozta, hogy az apát bármilyen akadályoztatása esetén ’Sigmond Lóránt provizori (helyettes elöljárói) minőségben vegye át a magyarországi rendtartomány vezetését. 

1950. szeptember 7-én lépett életbe a 34/1950. számú törvényerejű rendelet, amely megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét – kivéve a négy kijelölt tanítórendet (bencések, ferencesek, piaristák és a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek tarthattak fenn két-két gimnáziumot). A ciszterciek 1950. szeptember 17-én elhagyták zirci monostorukat. A rendkívüli körülmények és a fenyegető feloszlatás ellenére sem állt meg a ciszterci élet: szűk egy hónappal korábban, augusztus 19-én Zircen tizenkilenc novícius lépett be a rendbe.

1950. október 29-én letartóztatták Endrédy Vendel apátot, így ’Sigmond lett a ciszterci rend hazai vezetője, ő fogta össze a mintegy 190 rendtagot. A novíciusok vele együtt Budapestre költöztek, és teljes titoktartás mellett ismerős családoknál kaptak elhelyezést. A fiatalok a központi szemináriumban folytathatták teológiai tanulmányaikat. ’Sigmond Lóránt polgári állást vállalt, orosztanári oklevelet is szerzett. Budapesten magánórákból és fordításból élt, és az egyre növekvő veszély ellenére több mint tíz éven át folytatta a novíciusok felvételét és nevelését. Hittanóráit és cserkészmegbeszéléseit az utcán sétálva végezte – így elkerülve a lehallgatást. A rendi képzés során óvatosságból egyszerre legfeljebb hárman-négyen találkoztak, és ’Sigmond atya minden olyan lapot, amire szöveget írt, apróra tépve a csatornába dobott. Annyira szerény és egyszerű életet élt, hogy – bár bizonyára megfigyelték – egy évtizeden át nem tartóztatták le, mert nem volt elegendő bizonyíték.

Letartóztatás, börtön

A „Fekete Hollók”-ügy a Kádár-korszak legnagyobb egyházellenes rendőrségi akciója volt. Ennek részeként ’Sigmond Lórántot 1961. május 30-án letartóztatták, és 1962. február 19. és 21. között zárt ajtók mögött rendezték meg a tárgyalást. A per másodrendű vádlottja Rosdy Pál ciszterci rendi novícius (őt február 6-ról 7-re virradóra tartóztatták le, a legnagyobb, összehangolt országos razzia éjszakáján), a harmadrendű vádlott pedig Katona Ferenc, a Szőnyön kápláni szolgálatot teljesítő Katona Ferenc Farkas édesapja volt. 1962. február 23-án született meg az ítélet: ’Sigmond László Lórántot államellenes összeesküvés (a ciszterci rend vezetésében betöltött szerepe, a rend illegális irányítása, rendi képzés keretében utánpótlás, „elitképzés”), gazdasági és erkölcsi jellegű bűncselekmények és hazaárulás vádjával tíz év, másodfokon (október 24-én) hét év börtönre ítélték. 

A bírósági ítélet indoklásából: „Sigmond László vádlott neveltetésénél, idealista világnézeténél, papi hivatásánál fogva népi demokratikus rendszerünk létrejötte óta esküdt ellenségként áll azzal szemben, […] bűntársával együtt az ifjúság lelkével sáfárkodtak, a hitbuzgalom palástja alatt folytatták romboló munkájukat, és állították szembe a fiatalságot népi demokratikus államrendünkkel.” A nyomozás során nagy hangsúlyt fektettek a ciszterci rendi értékek felkutatására (értéktárgyak, arany, magyar pénz és külföldi valuta, ami valójában a külföldi rendtársaktól érkezett anyagi segítség volt, illetve ingatlanvásárlások Farkasréten és Pilisvörösváron – ezeket gondozta a harmadrendű vádlott, Katona Ferenc, és ezek a házak szolgáltak az illegális rendi növendékképzés helyszínéül). A homoszexualitás vádja alól – a vádirat a célját már elérte: ez a vádpont lelkileg különösen is megtörte ’Sigmondot – másodfokon felmentették. 

’Sigmond raboskodott Budapesten a Markó utcában, a Gyűjtőfogházban és Márianosztrán. A ciszterci rend apátja, Endrédy Vendel, aki eddig a börtönévei ellenére is mindig optimistán tekintett a jövőbe, az 1961–62-es persorozat hatására lelkileg megtört, elvesztette reményét, hogy visszaállhat rendje legális működése. Különösen is megviselte a hozzá közel állók meghurcolása és halála, köztük ’Sigmond Lóránté is. A letartóztatások és perek következtében az addig ’Sigmond gyakorlati irányítása alatt elég jól szervezetten működő rendi illegáció széthullott. A zirci apátság 1989 után kapta vissza működési szabadságát – az újrainduláshoz szilárd lelki alapot adott az a titkos rendi összetartás, aminek fő szervezői egykor Endrédy Vendel apát és ’Sigmond Lóránt provizor voltak.

Betegsége, halála

’Sigmondot a börtönkórházban veserák miatt megműtötték: eltávolították a veséjét. Az 1956-os forradalom leverése után, egészen 1989-ig, a kommunista rendszer összeomlásáig Kádár János volt Magyarország első számú vezetője, különféle pozíciókban (pl. az MSZMP KB első titkáraként) – végig ő maradt a róla elnevezett rendszer emblematikus figurája. Miután Kádár 1963. március 21-én az Országgyűlés alakuló ülésén általános amnesztiát hirdetett – ami csak részlegesen valósult meg, de a nemzetközi közvélemény hitt a magyar miniszterelnöknek –, ’Sigmond Lóránt április 1-jén, már súlyos betegen szabadult, és a Pannonhalmi Szociális Otthonban élt haláláig, 1964. július 8-ig. Ítéletét 1990-ben semmisnek nyilvánították...