Az újjáéledő vármegye

Baranya területe a nagy visszafoglaló hadjárat részeként – Szigetvárt és közvetlen környékét kivéve – 1686 végére szabadult fel a török uralom alól. A török végleges kiűzését az 1687. augusztus 12-i Harsány-hegyi csata tette lehetővé. Bécs a visszafoglalt országrészeket a császári seregek által meghódított területnek tekintette, és a fegyver jogán (jure belli) kizárólag magának tartotta fenn a rendelkezés jogát. A roppant hadi kiadások fedezésére az újszerzeményi területeket tekintették a legjobb bevételi forrásnak. Már a 16. század végén, Rudolf császár uralkodása alatt felmerült a gondolat, hogy az akkori szerencsés harcokban a töröktől fegyverrel visszafoglalt területek birtokosai visszakapott jószágaikért váltságdíjat fizessenek a kincstárnak. Ezt a fegyverjog (jus armorum) néven tervezett sarcolási kísérletet elevenítették fel az 1680-as évek végén, a felszabadító háborúk során.

A kormányzat felfogása szerint a fegyverrel visszahódított terület – mint új szerzemény – az uralkodó rendelkezésére áll. Ő pedig a birtokába került területeket nem köteles visszaadni az eredeti tulajdonosoknak, s ha ezt mégis megteszi, az csupán kegyes jóindulatából történik. „A töröktől visszafoglalt területeken csak azok tarthatják meg birtokaikat – oktatta ki Radonay pécsi püspököt az udvari kamara 1687-ben –, akik még a török idő alatt szerezték meg őket, minden e kivétel alá