A kora középkor páncélos lovagjai félelmetes katonai erőt képviseltek, könnyűszerrel eltiporták nemcsak gyengébb ellenfeleiket, hanem a védtelen lakosságot is. E vad erő megzabolázására ideológiai, vallási eszméket is felhasználtak: a jó lovagnak nem szabad bántania a gyengéket, a nőket, gyermekeket, hanem védelmeznie kell őket, és csak a „jó ügyért” szabad harcolnia. Ez persze puszta kívánalom volt, de létezett egy ilyen kívánalom.
Tapintatos lovagokNyugat-Európában virágzó, magas színvonalú lovagi kultúra alakult ki, francia földön trubadúroknak, német területen Minnesängereknek nevezték e kultúra harcoló és verselő poétáit. Ezek szociálisan függő emberek voltak, rendszerint kisebb nemesek vagy népes családok öröklésből kizárt, sokadik fiai, akik egy-egy nagyúr feudális kíséretének tagjaiként vállaltak szolgálatot, akinek várában ellátást kaptak, így egész életkeretüket a nagyúr várában folyó élet szabta meg.
Itt, ahol állandó érintkezés jött létre az udvar úrnője, a társadalmilag magasan felettük
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
