A két világháború közötti irodalmi elit összetétele, az általuk alkotott művek befogadói visszaigazolása több ponton is eltér attól, amit a jelenkori irodalomtudomány ennek az időszaknak ma is érvényes teljesítményéről kanonizál. Nem szükségszerű ugyan, hogy az utókor másként értékeljen, de azért nem megy ritkaságszámba sem, hogy egyes alkotók, életművek, irodalomközeli személyek, intézmények, uralkodó eszmeáramlatok megjelenésükhöz, érvényességi, működési idejükhöz képest fel- vagy leértékelődjenek. Mindezt valójában a továbbélő értékek kiválasztásának folyamata befolyásolja, csak az a kérdés, hogy maga a minősítés milyen preferenciák mentén történik. A Horthy Miklós nevével azonosítható korszak irodalmi elitje is átfogó felülvizsgálaton esett át a második világháborút követő nagy korszakváltás következtében. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy minden értékítélet a befogadók összességének, vagyis a szakmai és a laikus olvasóközönség döntő többségének tagjaitól származik, márpedig a második világháború kitörését követő mintegy másfél évtizedben éppen azok a középrétegek szenvedték el fizikailag, gazdaságilag és kulturálisan a legsúlyosabb veszteségeket, amelyek a Horthy-kor olvasóközönségének a zömét adták. A helyükbe lépők pedig már egy más társadalmi helyzettel szembesültek, amelyből ráadásul az előző időszak káros és számukra kellemetlen – e kettő nem ugyanaz! – összetevőit is kiiktatta az új hatalom; miközben másokat újjáteremtett.
Az
Regisztráljon és olvassa a teljes cikket!
Ingyenes regisztrációval korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunkhoz, és prémium tartalmaink közül 3-at olvashata Rubicon Online-on.