Az Európai Unió

A negyvenes–ötvenes években alakult gazdasági integrációs csoportosulások közül az Európai Unió, illetve jogelődje – Európai Gazdasági Közösség (Közös Piac), majd Európai Közösségek – bizonyult a legsikeresebbnek, tudott leginkább alkalmazkodni a kor követelményeihez. Az integráció igazi hajtóereje ugyanis a belső és a külső feltételekhez történő alkalmazkodás kényszere volt. Milyen kihívások érték a társult államokat a közösség négy évtizedes története során?

A Közös Piac létrejöttének egyik közvetlen intézményi előzménye az 1932-ben alakult, majd 1948-ban újraindított Benelux Vámunió volt, amelyet Hollandia, Belgium és Luxemburg alkotott. E három kis nyugat-európai ország felismerte a szorosabb gazdasági együttműködésben rejlő előnyöket, s viszonylag korán lebontotta az egymás közötti kereskedelemben a vámokat és más akadályokat.

A Közös Piac másik intézményi előfutárának az 1952-ben kötött párizsi egyezmény értelmében az NSZK, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok által alapított Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) tekinthető. A Montánunió a szén- és acéltermékek körében tűzte ki a tagországok közötti kereskedelem előtti akadályok lebontását. A kereskedelem liberalizálása mellett a szerződő felek e két erőforrás egységes kezelését – beleértve az egységes piac kialakítását – is előirányozták.

A Benelux Unió és a Montánunió keretében folyó együttműködés tapasztalatainak felhasználásával került sor 1957. március 25-én az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), azaz a Közös Piacot, valamint az atomenergia békés hasznosításával foglalkozó szervezetet, az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) megalapító római szerződések aláírására. Az Európai Gazdasági Közösség célkitűzéseit és felépítését tekintve a Montánunióról szóló szerződéshez hasonló, azzal a fontos különbséggel, hogy a tagországok közötti kereskedelem előtti akadályok lebontása nem egy szektorra, hanem az ipar egészére vonatkozott (a mezőgazdasággal később külön foglalkoztak). A szerződéseket a Montánuniót megalapító hat ország írta alá, s 1958. január 1-jén léptek életbe.

Az integráció fejlődésében lényeges mérföldkő volt az, hogy 1967-ben az EGK intézményeit összevonták a Montánunió és az Euratom hivatalaival. Ennek nyomán egységes végrehajtó, jogi és törvényhozó intézmények jöttek létre. Később a strukturális változásoknak megfelelően a szervezet nevét Európai Közösségekre módosították. Az elnevezést egyes számban (Európai Közösség) is használják.